B-modell
Baranyai József
B-modell
A B-modell szerinti EU mint nagyhatalom képes lenne megvédeni
határait, kisöpörné a terrorizmust Európából. Befogadna üldöztetés elől
menekülőket, de elsősorban az EU határain kívül létesítendő befogadó
táborokban és térségekben biztosítana védelmet, biztonságot, méltó
ellátást számukra. A modell szerint az EU mint nagyhatalom a határain
kívül, főként Görögországban hozna létre hatalmas menekülttáborokat,
uniós védelemmel, felügyelettel és ellátással, itt történne a
menekültek regisztrálása és a menedékkérelmek elbírálása is. A más
útvonalakon az Unió területére érkező menekülteket is ide szállítanák
vissza.
Görögországban
épülne meg az a hatalmas ellátó bázis is, amely a szíriai
hazatelepítéshez jelentené a háttérbázist, logisztikát, felvonulási
területet. Ez Görögország számára uniós forrásokból olyan bevételt
biztosítana, hogy hosszú időre megoldódna gazdasági növekedése és nagy
létszámú görög munkavállaló foglalkoztatása, egyben sok görög
vállalkozásnak folyamatos piacot, megrendelést biztosítana.
A
B-modell szerinti EU mint nagyhatalom a gazdasági növekedést segítve
jóval hatékonyabban lépne fel külföldi piacok megszerzéséért, a
határain belül pedig a jóléti fogyasztás terítésével serkentené a
felzárkózó térségek gazdasági fejlődését. A 21. század technikáját
használva, eus közösségi oldalak és weboldalak segítenék az információ
gyors továbbítását, az uniós polgárok közösségépítését, az új
lehetőségek megismertetését. Az EU által létesített online
kereskedőházak több százezer fiatal részére biztosítanának új
munkalehetőséget, az EU gazdasága számára pedig a külföldön elérhető
kereslet begyűjtését, becsatornázását.
A B-modell szerinti
Európai Uniót mint nagyhatalmat irányító politikai tanács tagjai annak
tudatában hoznák meg döntéseiket, hogy ők nem csupán egy kisebb vagy
nagyobb nemzetállam vezetői, hanem egy 530 millió fős lakossággal bíró
nagyhatalom legfelsőbb politikai vezetésének egyenrangú
tagjai.
Világosan
kirajzolódik az európai menekültválság kezelését, a menekültek jövőbeni
státuszát illetően a két markáns, egymással ütköző álláspont: befogadás
vagy hazatelepítés. E két álláspont körüli viták nem csupán a
menekültek sorsát, de az Európai Unió jövőjét is jelentősen
befolyásolhatják.
A hazatelepítéshez olyan védett zónákat
kellene kialakítani, ahol garantálni lehet a visszatelepített
menekültek biztonságát, működnek az alapvető közüzemi szolgáltatások,
és az itt létesített menekülttáborokban biztosítottak a szükséges
feltételek, az elhelyezés, élelmezés, orvosi ellátás.
A
hazatelepítést támogatók többsége úgy gondolja, hogy ehhez
elkerülhetetlen az Európai Unió fegyveres beavatkozása a
válságövezetben és az ezt megelőző egyeztetés Oroszországgal és az
Egyesült Államokkal. A hazatelepítés mellett érvelők szerint egy
átmeneti időszakra szóló ideiglenes menekültstátuszt kellene adni
azoknak, akiknek szabályszerű regisztrálása és azonosításuk megtörtént
és nem jelentenek kockázatot.
Mindez a jelen helyzetben csupán
egy következő lépést jelenthet, ugyanis a hatóságok fő gondja egyenlőre
az, hogy a menekültek több mint 80 %-áról nem tudni kik ők, valóban
azok-e, akiknek mondják magukat. Több százezerre tehető azok száma is,
akikről nem lehet tudni, hogy milyen néven, milyen célból, milyen okból
jöttek Európába.
Több tízezer Szíriában zsákmányolt útlevél
került az Iszlám Állam birtokába, sőt, olyan szíriai kormányhivatalt is
elfoglaltak, ahol biankó útleveleket lehetett kiállítani. Két párizsi
merénylő is ilyen szír útlevéllel regisztrált Görögországban. Akik
ilyen útlevéllel regisztrálnak, ezt követően belépve a schengeni
övezetbe hasonlóan szabadon, ellenőrizetlenül mozoghatnak szinte egész
Európában, mint azok akik szabályosan lépték át a schengeni határt. Az
ujjlenyomat vétele egy újabb szűrést biztosíthatna, de az
lassú
és nehézkesen halad. A német hatóságok szerint csupán a migránsok
tizedétől tudtak ujjlenyomatot venni az elmúlt hónapokban.
A
befogadás vagy hazatelepítés kérdését megelőzi a jelen feszítő
problémája, az, hogy adott napon, adott helyen mi legyen a
menekültekkel, hogyan lehet biztosítani elhelyezésüket és ellátásukat.
Olyan
toleráns országokban is mint Ausztria vagy Svédország szinte hétről
hétre változik és inkább szigorodik a hozzáállás. Már Ausztriában is
más lett a helyzet, mint amikor autókkal jöttek Magyarországra a Keleti
pályaudvarhoz a menekültekért. Egy új felmérés szerint az osztrákok 70
%-a csupán ideiglenes tartózkodás lehetőséget biztosítana a
menekülteknek a háború befejezéséig, azzal a kikötéssel, hogy utána
minden menekültnek vissza kell térni a hazájába.
A világnak van egy
olyan térsége
ahol mérhetetlen gazdagság lapul a föld mélyében, ahol az
olajbevételekből az emberek akár munka nélkül is jólétben élhetnének,
ahol ismeretlen fogalom lehetne a nyomor és a nélkülözés. Ezzel szemben
a szörnyű valóság az, hogy éheznek, nincs közműszolgáltatás, nincs
ellátás és aki teheti pánikszerűen menekül onnan. Az ott élők naponta
szemtanúi ártatlanok lemészárlásának, brutális kivégzéseknek, kegyetlen
kínzásoknak, nőkkel szembeni erőszaknak. A tomboló erőszak milliókat
késztet menekülésre, hogy mentsék önmaguk, gyerekeik, hozzátartozóik
életét.
A politikai és vallási konfliktusok szülte erőszak
miatt élhetetlenné vált térségből menekültek áradata indult el
Európába. 2015-ben több mint 1 millió menekült érkezett az Európai Unió
területére és ez merőben új helyzetet teremtett. Az
Európai
Unió jövőjén vitatkozó politikusok olyan problémával szembesültek,
aminek megoldásához már nem csupán abban kell dűlőre jutni, hogy több
Európa vagy több nemzet legyen a jövő uniójában. A menekültválság
kezelése nemzeti szinten és közösségi szinten is új döntési helyzetet
jelent, új megközelítést igényel.
De valójában az igazi kérdés
már inkább az, hogy az Európai Unió képes-e, tud-e és akar-e igazi
nagyhatalomként működni és fellépni? Egy olyan nagyhatalomként, melyet
az Unió tagállamainak vezetőiből álló politikai tanács irányít. Mert az
újkori népvándorlás megállítása, a hazatelepítéshez szükséges
feltételek megteremtése csak nagyhatalmi fellépéssel biztosítható.
Bekövetkezett
az a helyzet, amikor nem halogatható tovább a döntés. Egyrészt az EU
határain belül lévő több mint 1 millió menekült jövőbeni sorsa és az
itt létükből adódó helyzet egységes kezelése a tét. A másik tét pedig
az, hogy az Európai Unió képes-e megszerezni a világ egyik legnagyobb
projektjét. Szíria, Irak, Líbia és az ottani térség újjáépítése lehet a
világ egyik legnagyobb projektje, aminek fedezete, az olaj, ott van a
földben. Ehhez az alapfeltételek nem teremthetők meg bombázással, de
még szárazföldi erők bevetésével sem. Szükséges, de kevés a szárazföldi
haderő ahhoz, hogy ott felálljon egy új kormányzat, új közigazgatás,
hogy megtörténjen a közműszolgáltatás helyreállítása, beinduljon az
oktatás, az egészségügyi ellátás, majd szinte azonnal elinduljon az
újjáépítés, lakások, lakótelepek építése, gyárak létesüljenek,
elinduljon a normális élet.
Az ehhez szükséges apparátust ott
nem lehet felállítani, de Európában igen. Európában van akkora létszámú
menekült, akikből kiválogathatók, akik alkalmasak a kormányzati
teendőkre vagy arra, hogy egy emigráns kormány tagjai legyenek.
Kiválaszthatók azok, akik alkalmasak közigazgatási feladatok
ellátására, az ottani közigazgatás megszervezésére, elindítására,
melyhez Európa adhatná a mintát. A menekültek 70-80 %-a katonaviselt
fiatal férfi, akikből felállítható lenne a szárazföldi haderő. Ennek
összes költségét a térség állná, melyre az Európában felálló emigráns
kormány és az Európában szerveződő haderő vállalna közös felelősséget,
előre rögzített szerződésekben. Az újjáépítésre történő megbízást és a
fedezetre vonatkozó garanciát ugyancsak hasonló szerződések garantálnák.
A
térségben ott vannak az oroszok, ott vannak az amerikaiak, rendszeresek
a bombázások, de azt senki nem akarja és nem meri bevállalni, hogy a
saját nemzetének katonáit mint szárazföldi haderőt bevesse. Erre
egyetlen megoldás létezhet, az onnan elüldözöttekből egy nagy létszámú,
ütőképes haderő felállítása. Ehhez pedig egyedül Európában, az Európai
Unióban adottak a személyi feltételek. Az Európai Unió területén lévő
menekültek között legalább 600 ezer olyan fiatal, katonaviselt szír
férfi van, aki alkalmas lenne katonának. Belőlük viszonylag rövid
kiképzés után felállítható lenne első lépésként 100 ezer főből álló,
majd akár 300 ezer főből álló haderő is. Ami fontos szempont, ők
beszélik a nyelvet, rendelkeznek helyismerettel, ismerik az ottani
szokásokat, a veszélyeket, az ottani gondolkodásmódot és ez a
hadviselésben fontos tényező lehet.
Ők maguktól nyilván soha nem
fognak összeszerveződni, de még az is kétséges, hogy egy felszabadító
hadseregbe történő verbuválással kellő számban belépjenek. Nyilván
motiváció kell, olyan motiváció, ami egzisztenciát, perspektívát
jelent. Az Iszlám Állam hadseregébe sokan a szegénység, nincstelenség
miatt léptek be, mert ott legalább volt ellátás, meg némi fizetség.
Erről az oldalról közelítve, nagy számban belépnének az Európában
felállítandó hadseregbe, vállalva a kiképzést, a harcot, a hosszabb
idejű szolgálatot is, ha az lenne a tét, hogy a hazájukat felszabadító
és az ottani békét stabilizáló haderő tagjaiként majd autót
kapnak, az újjáépítés után pedig lakást is. Az EU számára ez
csupán előzetes illetve gyorsan megtérülő kiadást jelentene, mert ennek
fedezete, az olaj ott van a földben. Az EU autógyárai számára ez hosszú
időre biztos piacot eredményezne.
Az új haderő katonájaként
visszatérve hazájukba egy új leosztású társadalom anyagilag és
erkölcsileg is megbecsült tagjai lehetnének. Ez számukra egy nem remélt
új esélyt jelentene a felemelkedésre, a már meglévő vagy a majdani
családjuk anyagi biztonságának megteremtésére. Ennek tudatában - az
anyagi előnyök mellett - ez is kellő motivációt jelentene, hogy minden
erejükkel, elszántságukkal harcoljanak ennek eléréséért, majd
utána pedig a megtartásáért. A menekültek közül a haderő tagjai
lehetnének iraki, líbiai vagy más nemzetiségű fiatal férfiak is,
amennyiben nincs közük a terrorizmushoz, nem voltak tagjai a
terrorizmussal kapcsolatban álló szervezetnek, fegyveres alakulatnak.
Az
alakulatok kiképzésében részt vennének az uniós tagállamok, egy vagy
több ezred kiképzését vállalva. A kiképzést végző tagállam adná a
bevetéshez a logisztikai és a hadműveleti irányító hátteret, mely nem
harcoló, hanem a harcoló alakulatot kiszolgáló és irányításában részt
vállaló egységet jelentene. Ez a tagállamok részére lehetőséget
jelentene, hogy taktikai és technikai képességeiket kicsiben, de
élesben teszteljék. És nyilván kialakulna az EU-ban egy rangsor a
felkészültségről, a sikerességről is, melyik nemzet által kiképzett
alakulat a sikeresebb, hatékonyabb.
A tagállamok hasonlóan részt
vállalnának az emigráns kormány kormányzati struktúrájának valamint a
közigazgatásnak a kialakításában, felkészítésében, az ehhez szükséges
technikai háttér biztosításában. Az alakulatok kiképzésére és a
kormányzati felkészítésre vonatkozó ellentételezés is az uniós kasszába
a szerződések szerint ezen célra befolyó olajbevételekből történne, egy
előre megállapodott részesedés szerint. Az EU tagállamai a közös uniós
iroda mellett saját képviseletet is nyithatnának a térségben, ami a
tagállam újjáépítésben, közművek helyreállításában vállalt feladatait
koordinálná. Az EU az azonnali bevetésre alkalmas menekültekből
felállított haderő mellett egy azonnal bevethető közigazgatási
apparátust is biztosítana, az apparátus tevékenységét ugyancsak a
tagállamok kijelölt koordinátorai és irodái segítenék.
A
menekültek oldaláról nézve, ez egy sokkal jobb alternatíva lenne, mint
az, hogy sorsuk alakulására várva Európában tengődjenek, küszködjenek a
beilleszkedés nehézségeivel. Hatalmas erőfeszítés kellene hozzá, hogy
megfeleljenek és egy számukra új kultúra, új társadalom részesei
legyenek. Szerencsés esetben találhatnak megfelelő munkát, kemény
munkával megteremthetik egzisztenciájukat, de mégiscsak idegenek
maradnának, míg hazájukba visszatérve valóban otthon lehetnének, nem
kellene birkózni új nyelv megtanulásával, új szokások megismerésével.
A
felszabadított és védett területeken az EU tagállamai a megállapodás
szerint vállalnának részt az újjáépítésben. Van aki a közművek
helyreállítását vállalná a tagországból hozott irányítással és
szakemberekkel, helyi munkaerőt alkalmazva. Mások lakásokat vagy utakat
építenének, lenne aki üzemeket, gyárakat hozna létre vagy kórházakat és
iskolákat. Kivitelező cégek sokasága hozna létre képviseletet,
irodákat, otthoni szakemberekkel és helyi munkaerőt alkalmazva. Az itt
megjelenő cégeknek ez hídfőállás lehetne a térségben történő további
terjeszkedéshez. Ez hatalmas lendületet adhatna a projektben részt
vállaló tagállamok gazdasági növekedésének, mely egyben az EU
lendületes gazdasági növekedését is eredményezné. Ezt önmagában egyik
tagállam se tudná elérni, de az EU mint nagyhatalom igen, mert minden
adott hozzá.
Hosszasan lehetne még sorolni a projektben rejlő
lehetőségeket, de nem ez az igazi kérdés, hanem az, hogy az Európai
Unió tagállamai akarják-e, hogy az EU nagyhatalomként működjön és
lépjen fel? Lehet beszélni több Európáról meg több unióról
vagy
mélyebb integrációról és megerősített érdekközösségről, de amiről
igazán érdemes beszélni az, hogy van-e egyetértés abban, hogy az
Európai Unió, az eddigi politikai-gazdasági közösség a jövőben mint 530
millió fős nagyhatalom jelenik meg a világpolitikában, tárgyal
Oroszországgal és Amerikával, megteremtve a világ egyik legnagyobb
projektjének megvalósításához szükséges feltételeket.
Ehhez
kapcsolódóan fontos szempont, hogy az amerikai és orosz vezetés már
egyezkedik arról hogyan lehet a térségben a háborús állapotokat, a
káoszt felszámolni és főként arról, hogyan alakuljon a térség jövője.
Ebből az egyezségből az az Európai Unió marad ki, akinek a fő ütőkártya
a kezében van, aki a területén lévő 1 millió migránsból szárazföldi
haderőt tud kiállítani, azonnal működő emigráns kormányt és
közigazgatást tud felállítani.
Mellesleg erre önmagában
Németország is képes lenne, hiszen német területen van a migránsok
nagyobb része és Németországnak megvan ehhez a gazdasági ereje is.
A
döntés az EU tagállamainak vezetőitől függ. Mérlegelni kell, hogy a
nagy illetve a kis és közepes tagállamok mit nyernek és mit kell
feladni nekik azért, hogy egy nagyhatalom politikai vezetésének
részesei legyenek. És mérlegelni kell azt is, mit veszítenek, ha
elvetik ezt a lehetőséget.
A szerző mint jogtulajdonos
hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom magyarul és idegen nyelvre
lefordítva megosztható legyen közösségi oldalakon és weboldalakon a
forrás és szerző megjelölésével. Az így megosztott tartalom
mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.