B-modell
Baranyai József
B-modell
A gazdasági fejlődés korai szakasza az átmenet azon időtartamára
vonatkoztatható, amely alatt a gazdaság átalakulása, szerveződése még
nem áll be arra a szintre, amely már a viszonylagos állandóság jeleit
mutatja.
A
fejlődés kezdeti állapota számtalan lehetőséget hordoz. A gazdasági
növekedés mértékét a gazdasági fejlődés korai szakaszában létező
lehetőségek, kiaknázatlan erőforrások feltárása és használatbavétele,
az embertőke és társadalmi tőke értékteremtésbe történő bevonása
határozza meg, amelyet jelentősen befolyásol az adott ország földrajzi
helyzete,
kapcsolatrendszere, ipari és mezőgazdasági kultúrája, állampolgárainak
tehetsége, találékonysága, munkabírása, szorgalma.
A
kapitalizmusba történő átmenet folyamatát megélő – volt szocialista –
országok mindegyikében létezik a fejlődés korai szakasza, amely alatt
végbemenő változások döntően befolyásolják a gazdasági fejlődés ívét és
irányát, a gazdasági növekedés mértékét, a gazdaság és a társadalom
szerkezetének alakulását.
Gyors gazdasági növekedés a fejlődés
korai szakaszában, a felfelé futó ágban valósítható meg, de ez
szervezettséget, szervezőerőt igényel. A szervezettség foka döntően
befolyásolja az önérdekű szerveződés kiteljesedését, az egyén
teljesítőképességének érvényesülését.
Magyarország fejlődése,
jövője attól függ, hogy miként képes felkutatni lehetőségeit, feltárni
és használatba venni természeti és emberi erőforrásait.
Négy,
akár öt százalékos gazdasági növekedés úgy is elérhető, ha nincs
jövőkép, nincs stratégia, nincsenek cselekvési programok, de nem is
korlátozzák a verseny szabadságát, a spontán önérdekű szerveződést, az
önerőből történő érvényesülést.
Hét, akár nyolc százalékra
emelhető a gazdasági növekedés egy minimális szervezettség
megteremtésével, egy olyan gazdasági minisztérium létrehozásával, amely
legalább a gazdasági ágak és a térségfejlesztés koordinálását
felvállalja, megszervezi az alapvető információs, gazdaságszervező,
piacteremtő szolgáltatást, főként a tőkevonzást segítő programok terén
és forrásokat biztosít az önérdekű szerveződés bővüléséhez.
A
tíz százalék feletti gazdasági növekedést eredményező gerjesztett
önérdekű szerveződés olyan felülről jövő gazdaságszervezéssel
valósítható meg, amely esetében a közérdeket szolgáló, a közakaratot
teljesítő állam tölti be a legfőbb szervezőerő szerepét. Ez nem az
emberi jogokat és demokráciát korlátozó államkapitalizmus,
hanem
a szolgáltató állam által megvalósítható B-modell szerinti szervezett
piacgazdaság.
Az ilyen jellegű, felülről jövő gazdaságszervezés
nem korlátozza a verseny szabadságát, az önerőből történő
érvényesülést. Kiegészíti, teljesebbé teszi a spontán önérdekű
szerveződés révén megvalósuló szervezettséget, a lehetőségek jóval
szélesebb körű feltárására és megismerésére nyújt módot, növeli az
esélyegyenlőséget.
A haszonelvűség vezérelte spontán önérdekű
szerveződés révén kialakuló piacgazdaság a fejlődés korai szakaszában
létező lehetőségeknek csak mintegy harmadát hasznosítja. A gazdaság
egészének a szervezettsége alacsony szintű, az állami szerepvállalás a
minimálisra korlátozódik.
Az önérdekű szerveződés gerjesztése,
kiteljesedése révén viszont a gazdasági növekedés megközelítheti a
létező lehetőségek szabta határt és akár a háromszorosát is elérheti a
spontán önérdekű szerveződés révén létrejövő gazdasági növekedésnek.
Az
állam és az állampolgár közötti viszonyt illetően pedig fontos
leszögezni, hogy az állampolgár, az egyén nem gondoskodást, nem
gyámkodást vár az államtól, de elvárja azt, hogy létezzen a boldogulás
számos lehetősége. Létezzenek és megismerhetővé váljanak a cselekvésre
késztető lehetőségek, kezdeményezését, cselekvését pedig ne gátolják a
kiforratlan jog csapdái, a szervezetlenségből adódó akadályok.
Hongkong
gazdasági fejlődése jó példa arra, milyen fellendülést hozhat a
fejlődés korai szakasza. Hongkong tíz év alatt négyszeresére növelte
gazdasági teljesítményét úgy, hogy nem volt olaja, nem voltak
természeti kincsei. Ez, amelyet ázsiai csodaként emlegetnek, valójában
egy tervezett, jól megszervezett csoda volt.
Az
amerikai és nyugat-európai gazdasági fejlődés korai szakaszában
ugyancsak magas rátákat értek el egyes országok, mert a szervezettség
magasabb szintjének megteremtésével gerjesztették az önérdekű
szerveződést, amely intenzívebb gazdasági fejlődést, nagyobb gazdasági
növekedést eredményezett.
A fejlődés korai szakasza valójában a
lendület szakaszát jelenti. A fejlődés korai szakaszában dőlnek el a
dolgok, ez az időszak az, amikor a társadalom elfogadja és támogatja a
változásokat.
Magyarországon a fejlődés korai szakasza már a
lefutó ágba ér, így nincs túl sok idő arra, hogy a cselekvési
pozícióban lévők a legnagyobb gazdasági növekedést eredményező,
legmagasabb ívű fejlődési pályára állítsák a magyar gazdaságot.
Ma Magyarországon az
emberek többsége elégedetlen a sorsával, és sokak számára az sem
elfogadható, hogy az életükben már nem remélhető az élet minőségét
érezhetően javító változás. A rendszerváltás vesztesei nem lehetetlent
akarnak, csupán kis részt a lehetőségekből. Esélyt a boldogulásra, a
szűkölködés nélküli önfenntartás megteremtésére.
Ennek ismeretében a kérdés az, hogy a mostani állapot a lehetőségeink,
adottságaink szabta határt, a képességeink és tehetségünk szerint
elérhető legtöbbet jelenti, vagy lehetséges más fejlődési pálya, más
jövőkép is, mert nem egyezik a létező és elérhető valóság?
A magyar gazdaság fejlődése annyira magánügy mint amennyire közügy,
merthogy nem kerülhető meg a kérdés: belenyugodhatunk abba, hogy
családunk, gyermekeink, unokáink ugyan az Európai Unión belül, de jóval
az európai életszínvonal alatti életet éljenek és egy jóval rosszabb
életminőség elérhetősége jelentse számukra a közeli vagy távoli jövőt?
A vitathatatlan cél a jó minőségű élet, amely csak nagy értékteremtő
képességgel bíró, kiválóan teljesítő gazdasággal biztosítható. Csak a
legmagasabb fejlődési pályára állított, gyors növekedési rátát
produkáló gazdaság képes az államnak olyan mértékű bevételt
biztosítani, amely fedezi a jóléti kiadásokat, amely fedezetet
jelenthet ahhoz, hogy jusson elég pénz gyógyításra, oktatásra,
kultúrára, fejlesztésre.
Ha összeadnánk a tudást, akaratot, ha képesek lennénk egy irányba húzni
az ország szekerét esély nyílhatna arra, hogy akár 5 éven belül
megteremtsük azt az országot, amelyben általánossá válik a jólét, a
megélhetési gondokkal küzdőket, az önfenntartás megteremtésére
képteleneket pedig a társadalom lelkiismerete által létrehozott
gondoskodási formák segítik.
Az sem biztos, hogy nekünk kell megszakadni azért, hogy jóval nagyobb
mértékben növekedjen a GDP, emelkedjenek az állam bevételei, de
ötletességünket, találékonyságunkat összeadva mindenképpen nekünk kell
olyan terepet, olyan gazdasági környezetet, olyan körülményeket
teremteni, hogy az áru- és pénzmozgás ugrásszerű növekedése, az
értékteremtés gyors és széleskörű bővülése hozadékaként jóval több
kerüljön az állam zsebébe, a legfőbb szervezőerő szerepét felvállaló
államéba, amely aktív gazdaságpolitikát folytatva gazdaságszervezéssel,
piacteremtéssel, információs szolgáltatással segíti a gazdaság
teljesítőképességének intenzív bővülését.
Ehhez mindenekelőtt kellene egy a legmagasabb ívű fejlődési pálya
jellemzőit vázoló gazdasági modell, kellenének nagy és kis ötletek,
kellene leleményesség, találékonyság és persze kellene kormányzati
okosság, melyek együttese adhatná a nagyléptékű fejlődés szellemi
munícióját.
Amikor jövőképben gondolkodunk a gazdaság fejlődése jelenti az alapot,
hiszen a gazdaság növekedése határozza meg, hogy mikor érhetjük el a
kitűzött célt.
Megfogalmazható szerényebb vagy ambiciózusabb cél, de miért
választanánk gyenge vagy közepes megoldást, amikor a jobbra is képesek
vagyunk. A mi titkos fegyverünk az ötletesség, a találékonyság, ez
nemzeti sajátosságunk, és ha nem gátol bennünket a középszerűség
ideológiája, nem akadályoz a kishitű hatalom gáncsoskodása, akkor
képesek vagyunk kihozni a maximumot adottságainkból, lehetőségeinkből.
Olyan országot szeretnénk, ahol az emberek többsége azt csinálhatja,
olyan munkát végezhet amihez kedve van. Olyan országot akarunk, ahol
sok kínálkozó lehetőség közül lehet választani, ahol elég önmagunkat,
tehetségünket adni és elérhetjük a kitűzött célt.
A piacgazdaság építkező erejét az önérdekű szerveződés adja, az
államnak ezért ezt kell segíteni gazdaságszervezéssel, információs,
piacteremtő szolgáltatással, hogy a gerjesztett önérdekű szerveződés
képes legyen kihasználni a Magyarországon létező lehetőségek jelentős
részét.
A magyar gazdaságban az elmúlt 25 évben 10-15 nagy lehetőség, mintegy
harminc közepes és több száz – a regionális fejlődést gyorsító – kisebb
lehetőség jelentette az intenzív gazdasági fejlődés tartalékát.
A magyar gazdaságirányítás azonban még nincs ráállva ezek
kihasználására, nem létezik a lehetőségeket feltérképező és elemző
stratégiai kutatás, a döntéshez, megvalósításhoz nélkülözhetetlen
stratégiai tervezés, nincs a gazdaságszervezés forgatókönyvét
elkészítő, a cselekvési programokat kimunkáló intézmény, állami szerv
és főként nincs a gazdaságszervezést végrehajtó szervezőerő.
Nincs erre irányuló politikai akarat. Más politikai koncepció, más
gazdaságfilozófia érvényesül.
A rendszerváltás után úgy gondolták, hogy a privatizációnak utat
engedve letudják a dolgukat, a kapitalizmus majd automatikusan átveszi
a szocializmus helyét és itt rövid idő alatt virágzó gazdaság lesz. Nem
így lett.
Magyarországon a gazdasági fejlődés meghatározó mértékben a beruházási
kedvezmények révén idecsábított külföldi nagyvállalatok beruházásaiból
adódik, akik addig maradnak, amíg alacsony szinten tartható bérek
lesznek, hiszen az ő kalkulációjuk erre épül, a versenyképesség ezt
igényli. Mindez kimondatlanul azt is jelenti, hogy rejtett
gazdaságpolitikai érdek a bérek alacsony szinten tartása, hiszen ez a
feltétele annak, hogy az itt megtelepedett cégek többsége itt is
maradjon.
Belegondolni is rossz, hogy a bérek megduplázása vagy triplázása mit
vonhatna maga után. A gazdaság teljesítőképességének meghatározó részét
jelentő külföldi cégek szednék a sátorfájukat, továbbállnának, amely
következtében akár összezuhanhatna a magyar gazdaság.
A magyar gazdaság torz szerkezete egyfajta kiszolgáltatottságot
eredményez, nem teszi lehetővé az Európa fejlett országainak
bérszínvonalához történő felzárkózást. Egy jóval egészségesebb
szerkezetű gazdaságra és sok új lehetőségre lenne szükség, hogy akik a
rendszerváltást követően kimaradtak az első körből, a második ütemben
azok is esélyt kapjanak, nekik is álljon a zászló.
A nyolcvanas években, a nagy eladósodás idején, amikor a tönk szélére
kerültünk, az önérdekű szerveződés, a kisvállalkozások létrejöttének
engedélyezése, ezáltal a passzív tartalékok felszabadítása jelentette a
kilábaláshoz szükséges megoldást.
Úgy néz ki most is hasonló jellegű lépésre van szükség, most viszont az
önérdekű szerveződés gerjesztése, kiteljesítése jelentheti azt a
dinamizáló tényezőt, amely révén a magyar gazdaság akár öt év alatt
megháromszorozhatja gazdasági teljesítményét. Erre alkalmas
gazdasági innováció a B-modell, a nagyléptékű gazdaságfejlesztés
innovációja, amivel átléphetünk a jólét küszöbén és ami
sok magyar ember számára adhat új esélyt, új lehetőséget a
boldogulásra. A B-modell alkalmazásával 5 év alatt
létrehozható az a gazdasági teljesítmény, ami a spontán gazdasági
növekedés révén csak 50 év alatt jönne létre.
A jólét megteremtéséhez szükséges gazdasági teljesítményt biztosító
B-modell szerinti gazdasági struktúra tudatos gazdaságfejlesztéssel,
gazdaságszervezéssel hozható létre. Ez esetben a gazdasági növekedés
nem sok apró többletteljesítmény összegereblyézéséből áll össze, hanem
egy pakkban, egy csomagban, megtervezett módon és időben biztosítható.
A B-modell a két faktoros gazdasági növekedést alkalmazza, amikor két
motor hajtja a gazdaságot és a spontán növekedést kiegészíti a
szervezett gazdaságfejlesztésből származó új típusú növekedés.
A
neoliberális ideológia alapján müködtetett modern kapitalizmus
monetáris eszközökkel, monetáris szabályozással, jogi szabályozással
igyekezett stimulálni a gazdaságot, fejlődésre serkenteni
azt. A
szervezettséget elvi alapon sem említő, a spontán szerveződés révén
fejlődő neoliberális gazdaság a létező lehetőségeknek csak
mintegy harmadát képes hasznosítani, ezért az így elérhető gazdasági
növekedés is csupán harmada a szervezett piacgazdaság viszonyai között
elérhető gazdasági növekedésnek.
Az emberi jogok és a demokrácia
érinthetetlenségét elvető, sőt, azt akár kisebb-nagyobb mértékben
korlátozó államkapitalizmus már a szervezettség egy magasabb fokát
képviseli. Van terv, van jövőkép arra vonatkozóan, hogy mit akarnak
elérni, továbbá létezik a megvalósításhoz szükséges szervezettség,
létezik a megvalósítási folyamatot levezénylő, végigvivő szervezőerő
A szervezettség
magasabb szintje azonban nem csupán ilyen struktúra kereteiben
létezhet, az szolgáltatás formájában is biztosítható, mint például a
B-modell szerinti szervezett piacgazdaságban. A B-modell nem
neoliberális elv alapján működő modern kapitalizmus, nem
államkapitalizmus, hanem egy szolgáltató állam által megvalósítható
szervezett kapitalizmus, szervezett paicgazdaság, ahol a demokrácia és
az emberi jogok sérthetetlensége, az egyszeri életértéket képviselő
ember legfőbbb kedvezményezettsége alapvetés.
Magyarország történelme során talán először került olyan helyzetbe, hogy a virágzó gazdaság és jólét megteremtésére lehetőséget nyújtó anyagi forrást támogatásként kapja. Az Európai Uniótól támogatásként kapott összeg nagysága már meghaladta az ötvenes években nekünk szánt Marshall-segély összegét. Az osztrákok a Marshall-segélyből virágzó gazdaságot és jólétet teremtettek. Ez számunkra is követelmény, önmagunkkal szembeni elvárás és talán az utolsó esély arra, hogy csatlakozzunk Európa gazdagabbik feléhez és Magyarország ne legyen Európa szegényháza.
A szerző mint jogtulajdonos
hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom magyarul és idegen nyelvre
lefordítva megosztható legyen közösségi oldalakon és weboldalakon a
forrás és szerző megjelölésével. Az így megosztott tartalom
mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.