B-modell
Baranyai József
B-modell
Nagyléptékű fejlődésre egyrészt a jobb élet, a jólét irányában történő
elmozdulás iránti igény teljesíthetősége okán lenne szükség, de létezik
olyan kényszer is, ami kiköveteli a jóval nagyobb értékteremtő
képességgel rendelkező gazdaság létrejöttét.
Nem
titok, Magyarországnak 10-15 éve van arra, hogy olyan mértékben növelje
a gazdaság teljesítményét, hogy az így bővülő bevételből képes legyen
előteremteni a nagy számú idős magyar ember nyugdíjának fedezetét és az
alacsony nyugdíjjal rendelkezők támogatását, mert az aktív
munkavállalók járulék befizetéseiből akkor már nem lesz hasonlóan
fedezhető mint az jelenleg történik.
15-20 év múlva sokkal több
idősebb lesz mint most és sokkal kevesebb fiatal, akiknek a
járulékfizetéséből folyósítható lenne az akkori idősek nyugdíja.
Magyarországon nincs erre használható nyugdíjalap, nincs más forrás
vagy tartalék. A helyzetet az is súlyosbítja, hogy már most több mint 1
millió magyar dolgozik külföldön - a hazautalt pénz mértékéből
következtethetően -, ők nem itt fizetnek adót és járulékot, nem itt
fogyasztanak, a fogyasztásuk után így nem is keletkezik bevétele a
költségvetésnek. De talán nagyobb baj az, hogy a többség nem is
tervezi, hogy valamikor hazajön. Amikor a nyugdíjrendszer
fenntarthatóságát kalkulálták, akkor az azóta külföldre távozott
magyarok járulékfizetéseit is figyelembe vették, pedig ez már most is
kieső járulékbevételt jelent.
A helyzetet tovább bonyolítja néhány olyan tényező, melyet a témával
foglalkozók is keveset említenek.
Az
egyik az, hogy a magyar munkavállalók ötöde, sőt valószínűen még többen
minimálbérre van bejelentve, a közmunkások száma szintén jelentős, de
ami a lényeg, az ő nyugdíjuk szinte biztos, hogy nem lesz elég a
megélhetéshez. Részükre kiegészítő támogatást kell nyújtani, különben
tényleg Európa szegényháza leszünk és mindennaposak lesznek a kukákban
élelem után turkáló nyugdíjasokról készült képek.
A másik
problémát pedig majd a magas bérek - 500.000 forint és 1 millió forint
közötti bérek - után fizetendő nyugdíjak fedezetének előteremtése
jelenti. Már biztos, hogy jóval több nyugdíjas lesz mint aktív dolgozó,
mivel nyugdíjalap nincs, így az aktív dolgozók járulék befizetéseiből
kellene fizetni a nagy számú sok százezer forintos nyugdíjat is. A
leendő magas nyugdíjat élvezők köre pedig gyorsan és jelentősen tovább
bővül a magyar és külföldi cégek által alkalmazott magyar állampolgárok külföldi foglalkoztatásával.
Például Norvégiában úgy foglalkoztatnak szakképzett magyar ápolókat,
szociális gondozókat havi 1 millió forintos fizetésért, hogy 6 hetet
kint dolgoznak és 2 hetet itthon vannak. Ez a foglalkoztatási típus is
gyorsan bővül. Ők itthon fizetnek a magas - havi 1 millió forintos -
fizetés után nyugdíjjárulékot, ami jól jön a költségvetésnek, hiszen
ezekből a járulékbefizetésekből folyósítják a jelenlegi nyugdíjasok havi
járandóságát. A probléma majd akkor jelentkezik, amikor ők
nyugdíjba mennek és nekik kell kifizetni a havi 6-700 ezer forintos
nyugdíjat. Egyrészt jóval kevesebb aktív munkavállaló lesz aki
járulékot fizet, másrészt nehéz elképzelni, hogy az akkor minimálbérrel
foglalkoztatott vagy éppen közmunkás szerény járulékfizetéséből hogyan
lesz biztosítható az említett, sok százezer forintos nagy számú nyugdíj
kifizetése.
A jelenlegi politika a családok támogatásában, a
családoknak juttatott kedvezmények bővítésében keresi illetve látja a
megoldást. A családbarát politika lehet, hogy segít a gyereknevelésben,
talán növelheti a gyerekvállalási kedvet is, de abban nem segít, hogy a
már felnőtt gyerekeket, a fiatalokat itthon tartsa. Az ilyen jellegű
családbarát politika segíthet abban, hogy felneveljék, iskoláztassák a
fiatalokat, akik munkát vállalva nagy valószínűséggel ugyancsak
külföldön keresik boldogulásukat, és így ennek a családbarát
politikának az eredménye is az lehet, hogy a német, a brit, az osztrák
gazdaság számára neveltünk és képeztünk diplomásokat és
szakképzett munkaerőt.
A gyerekvállaláshoz, a gyerekek
nehézség nélküli felneveléséhez és iskoláztatásához, a fiatalok itthon
tartásához megfelelő feltételeket biztosító állapot csak nagyléptékű
fejlődéssel lenne megteremthető.
A magyar emberek
hitét, bizalmát és már a türelmét is felemésztette rendszerváltás óta
eltelt 25 év.
A
rendszerváltáskor még sokan hittek benne, hogy Magyarország rövidesen
az ígéret földje lesz és szinte mindenki talál esélyt, lehetőséget a
boldogulásra. De sokan bíztak abban is, hogy 10-15 év alatt
utolérjük Ausztriát és mi is hasonló életszínvonalon élhetünk majd mint
az osztrákok. Nem így lett! Eltelt 25 év és nem élünk jobban mint a
rendszerváltáskor. Ugyan emelkedtek a jövedelmek, de magasabbak lettek
az árak is. Nekünk nem javult a helyzetünk, a csehek viszont kétszer
jobban élnek mint 25 évvel ezelőtt! Megkerülhetetlen kérdés, hogy mit
rontottunk el, mit kellett volna tennünk? Az igazi kérdés
viszont
az, hogy mit kellene tenni most ahhoz, hogy behozzuk lemaradásunkat és
elérjünk oda, ahol már rég lennünk kellene?
A magyar
gazdaságpolitika irányítói már a kilencvenes években tisztában voltak
azzal, hogy a spontán gazdasági növekedéssel elérhető araszolva haladás
nem hoz jólétet, ezzel a módszerrel soha nem érjük utol Ausztria
gazdasági teljesítményét. Egyedül az ugrásszerű gazdasági növekedés
hozhat eredményt, amihez viszont speciális tudás kell, növekedési
tervek, gazdaságszervezés, megfelelő szakemberek. Ez pedig jóval
nehezebb feladatot jelentene mint a jogszabályokkal és közgazdasági
szabályozással megvalósítható kormányzás. Valószínűen ez volt az egyik
oka, amiért az ugrásszerű gazdasági növekedés kérdése mai napig a
gazdaságpolitika tabu témája maradt. A kormányok asztalára letett
nagyléptékű fejlődésre vonatkozó terveket, tanulmányokat nem létezőnek
tekintették.
A kérdés 25 éve változatlanul az, hogy létrehozható
olyan ugrásszerű gazdasági növekedés, ami révén az ország viszonylag
rövid idő alatt elérhet oda, ahova egyébként csak lassú araszolással,
kínlódva jutna el? És ez most már nem kezelhető csupán elvi kérdésként,
mert az embereknek végképp elegük lett a nyomorgásból,
létbizonytalanságból, egy jóval biztonságosabb, kiszámíthatóbb életet,
egy jobb életet szeretnének, amire csak a nagyléptékű gazdasági fejlődés
jelenthet esélyt.
A magyar emberek számára a saját
sorsuk alakulása a fontos és nem az államadósság fizetése vagy a
költségvetési hiány korlátok között tartása. Úgy gondolják ez legyen a
kormány dolga. Nekik fontosabb, hogy van-e állásuk, tudják-e fizetni a
csekkeket, futja-e a rezsire, élelmiszerre, ruhára és főként a gyerekek
ellátására. Ha itthon nem nyílik erre mód, akkor elhagyják az országot,
mint tették ezt a hazautalt pénz mértékéből következtethetően már több
mint 1 millióan. Ha rövid idő alatt nem változik a helyzet, nem válik
láthatóvá egy gyors javulást hozó perspektíva, akkor kiüresedik az
ország, a munkaképes magyarok jelentős része külföldön keresi
boldogulását, de ami ennél is nagyobb baj, nem is tervezi hazatérését.
Talán
nem túlzás azt állítani, hogy ebből a helyzetből szinte csak egyetlen
kiút létezik: a nagyléptékű fejlődés. A nagyléptékű fejlődéshez viszont
új tudás kell, új jövőkép, új modell és az ennek megvalósulását
biztosító szervezettség, új kormányzási technikával, új kormányzati
struktúrával.
2010-ben azt mondták, hogy a személyi és társasági
adó jelentős csökkentése majd felpezsdíti a gazdaságot, élénkíti a
vállalkozói kedvet, ettől majd felpörög a gazdaság. Sőt, a szomszédos
országokból is sokan jönnek Magyarországra a kedvező adózás miatt,
vállalkozást indítanak vagy áthelyezik ide székhelyüket, mint előzőleg
a magyar vállalkozók Szlovákiába. Nem így lett. Nem következett be a
pezsdülés, sőt vállalkozások sokasága húzta le a rolót, igaz nem az
adócsökkentés, hanem jellemzően a kereslet hiánya, a piac szűkülése
miatt. A gyakorlat bizonyította, hogy az adó vagy a járulékok
csökkentése nem eredményez gazdasági növekedést, ha nincs
piac,
nincs kereslet.
Látható, hogy az adó- és járulékcsökkentés, az
állam kiadásainak csökkentése közvetlenül és azonnal nem generálna
gazdasági növekedést, nem indítana el olyan folyamatokat, melyek rövid
időn belül a magyar gazdaság teljesítményének növekedését
eredményeznék. Ugyanis az adó- és járulékcsökkentés hatására nem
teremtődik gazdasági célokat megvalósító szervezettség, nem születnek
kis vagy nagy ötletek, magától pedig nem épül gyorsabban a gazdaság,
nem jön létre új gazdasági teljesítmény. Adó- és
járulékcsökkentéssel nem érhető el olyan strukturális változás, hogy
egy új helyzethez igazodó gazdaságszerkezet jöjjön létre. Nem indítható
el olyan folyamat, amely a gazdasági fejlődés országos méretű
terítését, sok új munkahely létrehozását biztosítaná, amelyre
rákapcsolódhatna új kisvállalkozások sokasága.
A
vállalkozásoknak nyújtott uniós vagy állami támogatások, kedvező hitelek
is akkor hoznak növekedést, ha van kereslet, van piac. Azzal, hogy a
régi üzemcsarnok helyett újat építenek, lecserélik a régi gépeket,
berendezéseket újra, valójában javítják a termelés színvonalát és így a
versenyképességet, csakhogy ez nem jelent automatikusan
többletárbevételt, többlettermelést. A termelés, az árbevétel
növeléséhez piacra, keresletre van szükség, ami csak igen kevés nyertes
pályázó esetében elérhető realitás. A valóság viszont az, hogy a létező
keresletet, piacot gyorsan elhalásszák, begyűjtik azok, akiknek van
tőkéjük ehhez. A piac, a kereslet nem vár azokra, akik majd pályázati
úton jutnak forráshoz, pénzhez.
A jelenlegi gazdaságpolitika a
teljes foglalkoztatás elérésében látja a megoldást, ami a nyilatkozatok
szerint 2020-ra megvalósítható. Ha előre hoznánk a cél
teljesítését és most nagy hirtelen létrehoznánk 100 ezer vagy akár több
százezer új munkahelyet, akkor ez ugyan segítené a
foglalkoztatást, sok családnak javulást hozna az élethelyzetében, de
nem növekedne számottevően a gazdaság teljesítménye és nem teremtődne
jólét, alig javulna az életszínvonal. Márpedig a magyar emberek nem
csupán munkát, hanem jobb életet akarnak.
Független kutatás
kimutatta, hogy Magyarország nagyon mélyre csúszott az európai
ranglistán az átlagosan elkölthető jövedelem, a vásárlóerő
vonatkozásában. Már nem csak a balti és a visegrádi országok, de a
balkániak is megelőznek bennünket, így például Horvátország és
Törökország, a jóval szegényebbnek tartott Montenegró következik
utánunk. Nem titkolható, a szegénysorra kerültünk, ott is az utolsó
előtti ház a miénk. A legszegényebbek között vagyunk. Már nem
csodálkozunk azon, sőt természetesnek tartjuk, hogy a magyar fiatalok
külföldre mennek, mert úgy gondolják, hogy jó élet már csak a londoni
és berlini magyar negyedekben lehet. A rezsicsökkentés kedélyt javító
intézkedésnek mondható, de ezzel nem kerülünk el a szegénysorról, és
ahhoz még a 2-3 %-os gazdasági növekedés is kevés. Ebből a helyzetből
csak a rövid idő alatt jelentős gazdasági növekedést produkáló
ugrásszerű gazdasági növekedés programjával lehet kikerülni.
A
gazdasági teljesítmény ugrásszerű növekedésének, a nagyléptékű
fejlődésnek nélkülözhetetlen feltétele az áruk vagy szolgáltatások nagy
tömegű értékesítésére lehetőséget nyújtó piacok rendelkezésre állása. A
tudásalapú gazdaság létrejötte a jövő valós vagy képzelt lehetősége
lenne, ha a fiatal magyar diplomások nem külföldön
hasznosítanák
tudásukat. Jelenleg a szolgáltatások nagy tömegű értékesítése, az erre
lehetőséget nyújtó piaci feltételek megteremtése jelenti a járható utat
Magyarországnak a nagyléptékű fejlődésre. A szolgáltatások
nagy
tömegű értékesítésére alapozott gazdasági fejlődés esetén kisebb a
tőkeigény, az innovációs kényszer és a piacvesztés lehetősége,
stabilabb, kiszámíthatóbb a gazdasági növekedés, továbbá nagyobb az
esély az alacsonyan képzett vagy képzetlen munkaerő foglalkoztatására.
Az
áru- és pénzmozgás ugrásszerű növekedését, a GDP és az állami bevételek
jelentős bővülését eredményező, sok új munkahelyet teremtő, nagy tömegű
szolgáltatás értékesítésére lehetőséget nyújtó megaprojektek
jelenthetik Magyarország számára azt, amit Svájcnak a bankszektor vagy
Monacónak a kaszinók.
A szerző mint jogtulajdonos
hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom magyarul és idegen nyelvre
lefordítva megosztható legyen közösségi oldalakon és weboldalakon a
forrás és szerző megjelölésével. Az így megosztott tartalom
mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.