Baranyai József 

 

B-modell

  


Igény és kényszer


Nagyléptékű fejlődésre egyrészt a jobb élet, a jólét irányában történő elmozdulás iránti igény teljesíthetősége okán lenne szükség, de létezik olyan kényszer is, ami kiköveteli a jóval nagyobb értékteremtő képességgel rendelkező gazdaság létrejöttét.

Nem titok, Magyarországnak 10-15 éve van arra, hogy olyan mértékben növelje a gazdaság teljesítményét, hogy az így bővülő bevételből képes legyen előteremteni a nagy számú idős magyar ember nyugdíjának fedezetét és az alacsony nyugdíjjal rendelkezők támogatását, mert az aktív munkavállalók járulék befizetéseiből akkor már nem lesz hasonlóan fedezhető mint az jelenleg történik.

15-20 év múlva sokkal több idősebb lesz mint most és sokkal kevesebb fiatal, akiknek a járulékfizetéséből folyósítható lenne az akkori idősek nyugdíja. Magyarországon nincs erre használható nyugdíjalap, nincs más forrás vagy tartalék. A helyzetet az is súlyosbítja, hogy már most több mint 1 millió magyar dolgozik külföldön - a hazautalt pénz mértékéből következtethetően -, ők nem itt fizetnek adót és járulékot, nem itt fogyasztanak, a fogyasztásuk után így nem is keletkezik bevétele a költségvetésnek. De talán nagyobb baj az, hogy a többség nem is tervezi, hogy valamikor hazajön. Amikor a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát kalkulálták, akkor az azóta külföldre távozott magyarok járulékfizetéseit is figyelembe vették, pedig ez már most is kieső járulékbevételt jelent.

A helyzetet tovább bonyolítja néhány olyan tényező, melyet a témával foglalkozók is keveset említenek.

Az egyik az, hogy a magyar munkavállalók ötöde, sőt valószínűen még többen minimálbérre van bejelentve, a közmunkások száma szintén jelentős, de ami a lényeg, az ő nyugdíjuk szinte biztos, hogy nem lesz elég a megélhetéshez. Részükre kiegészítő támogatást kell nyújtani, különben tényleg Európa szegényháza leszünk és mindennaposak lesznek a kukákban élelem után turkáló nyugdíjasokról készült képek.

A másik problémát pedig majd a magas bérek - 500.000 forint és 1 millió forint közötti bérek - után fizetendő nyugdíjak fedezetének előteremtése jelenti. Már biztos, hogy jóval több nyugdíjas lesz mint aktív dolgozó, mivel nyugdíjalap nincs, így az aktív dolgozók járulék befizetéseiből kellene fizetni a nagy számú sok százezer forintos nyugdíjat is. A leendő magas nyugdíjat élvezők köre pedig gyorsan és jelentősen tovább bővül a magyar és külföldi cégek által alkalmazott magyar állampolgárok külföldi foglalkoztatásával. Például Norvégiában úgy foglalkoztatnak szakképzett magyar ápolókat, szociális gondozókat havi 1 millió forintos fizetésért, hogy 6 hetet kint dolgoznak és 2 hetet itthon vannak. Ez a foglalkoztatási típus is gyorsan bővül. Ők itthon fizetnek a magas - havi 1 millió forintos - fizetés után nyugdíjjárulékot, ami jól jön a költségvetésnek, hiszen ezekből a járulékbefizetésekből folyósítják a jelenlegi nyugdíjasok havi járandóságát.  A probléma majd akkor jelentkezik, amikor ők nyugdíjba mennek és nekik kell kifizetni a havi 6-700 ezer forintos nyugdíjat. Egyrészt jóval kevesebb aktív munkavállaló lesz aki járulékot fizet, másrészt nehéz elképzelni, hogy az akkor minimálbérrel foglalkoztatott vagy éppen közmunkás szerény járulékfizetéséből hogyan lesz biztosítható az említett, sok százezer forintos nagy számú nyugdíj kifizetése.

A jelenlegi politika a családok támogatásában, a családoknak juttatott kedvezmények bővítésében keresi illetve látja a megoldást. A családbarát politika lehet, hogy segít a gyereknevelésben, talán növelheti a gyerekvállalási kedvet is, de abban nem segít, hogy a már felnőtt gyerekeket, a fiatalokat itthon tartsa. Az ilyen jellegű családbarát politika segíthet abban, hogy felneveljék, iskoláztassák a fiatalokat, akik munkát vállalva nagy valószínűséggel ugyancsak külföldön keresik boldogulásukat, és így ennek a családbarát politikának az eredménye is az lehet, hogy a német, a brit, az osztrák gazdaság számára neveltünk és képeztünk diplomásokat és szakképzett  munkaerőt.

A gyerekvállaláshoz, a gyerekek nehézség nélküli felneveléséhez és iskoláztatásához, a fiatalok itthon tartásához megfelelő feltételeket biztosító állapot csak nagyléptékű fejlődéssel lenne megteremthető.


Gazdaság 2

_____________________________________________________________________________


NAGYLÉPTÉKŰ

FEJLŐDÉS


A magyar emberek hitét, bizalmát és már a türelmét is felemésztette rendszerváltás óta eltelt 25 év.
 
A rendszerváltáskor még sokan hittek benne, hogy Magyarország rövidesen az ígéret földje lesz és szinte mindenki talál esélyt, lehetőséget a boldogulásra.  De sokan bíztak abban is, hogy 10-15 év alatt utolérjük Ausztriát és mi is hasonló életszínvonalon élhetünk majd mint az osztrákok. Nem így lett! Eltelt 25 év és nem élünk jobban mint a rendszerváltáskor. Ugyan emelkedtek a jövedelmek, de magasabbak lettek az árak is. Nekünk nem javult a helyzetünk, a csehek viszont kétszer jobban élnek mint 25 évvel ezelőtt! Megkerülhetetlen kérdés, hogy mit rontottunk el, mit kellett volna tennünk?  Az igazi kérdés viszont az, hogy mit kellene tenni most ahhoz, hogy behozzuk lemaradásunkat és elérjünk oda, ahol már rég lennünk kellene?

A magyar gazdaságpolitika irányítói már a kilencvenes években tisztában voltak azzal, hogy a spontán gazdasági növekedéssel elérhető araszolva haladás nem hoz jólétet, ezzel a módszerrel soha nem érjük utol Ausztria gazdasági teljesítményét. Egyedül az ugrásszerű gazdasági növekedés hozhat eredményt, amihez viszont speciális tudás kell, növekedési tervek, gazdaságszervezés, megfelelő szakemberek. Ez pedig jóval nehezebb feladatot jelentene mint a jogszabályokkal és közgazdasági szabályozással megvalósítható kormányzás. Valószínűen ez volt az egyik oka, amiért az ugrásszerű gazdasági növekedés kérdése mai napig a gazdaságpolitika tabu témája maradt. A kormányok asztalára letett nagyléptékű fejlődésre vonatkozó terveket, tanulmányokat nem létezőnek tekintették.

A kérdés 25 éve változatlanul az, hogy létrehozható olyan ugrásszerű gazdasági növekedés, ami révén az ország viszonylag rövid idő alatt elérhet oda, ahova egyébként csak lassú araszolással, kínlódva jutna el? És ez most már nem kezelhető csupán elvi kérdésként, mert az embereknek végképp elegük lett a nyomorgásból, létbizonytalanságból, egy jóval biztonságosabb, kiszámíthatóbb életet, egy jobb életet szeretnének, amire csak a nagyléptékű gazdasági fejlődés jelenthet esélyt.  

A magyar emberek számára a saját sorsuk alakulása a fontos és nem az államadósság fizetése vagy a költségvetési hiány korlátok között tartása. Úgy gondolják ez legyen a kormány dolga. Nekik fontosabb, hogy van-e állásuk, tudják-e fizetni a csekkeket, futja-e a rezsire, élelmiszerre, ruhára és főként a gyerekek ellátására. Ha itthon nem nyílik erre mód, akkor elhagyják az országot, mint tették ezt a hazautalt pénz mértékéből következtethetően már több mint 1 millióan. Ha rövid idő alatt nem változik a helyzet, nem válik láthatóvá egy gyors javulást hozó perspektíva, akkor kiüresedik az ország, a munkaképes magyarok jelentős része külföldön keresi boldogulását, de ami ennél is nagyobb baj, nem is tervezi hazatérését.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy ebből a helyzetből szinte csak egyetlen kiút létezik: a nagyléptékű fejlődés. A nagyléptékű fejlődéshez viszont új tudás kell, új jövőkép, új modell és az ennek megvalósulását biztosító szervezettség, új kormányzási technikával, új kormányzati struktúrával.

2010-ben azt mondták, hogy a személyi és társasági adó jelentős csökkentése majd felpezsdíti a gazdaságot, élénkíti a vállalkozói kedvet, ettől majd felpörög a gazdaság. Sőt, a szomszédos országokból is sokan jönnek Magyarországra a kedvező adózás miatt, vállalkozást indítanak vagy áthelyezik ide székhelyüket, mint előzőleg a magyar vállalkozók Szlovákiába. Nem így lett. Nem következett be a pezsdülés, sőt vállalkozások sokasága húzta le a rolót, igaz nem az adócsökkentés, hanem jellemzően a kereslet hiánya, a piac szűkülése miatt.  A gyakorlat bizonyította, hogy az adó vagy a járulékok csökkentése nem eredményez gazdasági növekedést,  ha nincs piac, nincs kereslet.

Látható, hogy az adó- és járulékcsökkentés, az állam kiadásainak csökkentése közvetlenül és azonnal nem generálna gazdasági növekedést, nem indítana el olyan folyamatokat, melyek rövid időn belül a magyar gazdaság teljesítményének növekedését eredményeznék. Ugyanis az adó- és járulékcsökkentés hatására nem teremtődik gazdasági célokat megvalósító szervezettség, nem születnek kis vagy nagy ötletek, magától pedig nem épül gyorsabban a gazdaság, nem jön létre új gazdasági teljesítmény.  Adó- és járulékcsökkentéssel nem érhető el olyan strukturális változás, hogy egy új helyzethez igazodó gazdaságszerkezet jöjjön létre. Nem indítható el olyan folyamat, amely a gazdasági fejlődés országos méretű terítését, sok új munkahely létrehozását biztosítaná, amelyre rákapcsolódhatna új kisvállalkozások sokasága. 

A vállalkozásoknak nyújtott uniós vagy állami támogatások, kedvező hitelek is akkor hoznak növekedést, ha van kereslet, van piac. Azzal, hogy a régi üzemcsarnok helyett újat építenek, lecserélik a régi gépeket, berendezéseket újra, valójában javítják a termelés színvonalát és így a versenyképességet, csakhogy ez nem jelent automatikusan többletárbevételt, többlettermelést. A termelés, az árbevétel növeléséhez piacra, keresletre van szükség, ami csak igen kevés nyertes pályázó esetében elérhető realitás. A valóság viszont az, hogy a létező keresletet, piacot gyorsan elhalásszák, begyűjtik azok, akiknek van tőkéjük ehhez. A piac, a kereslet nem vár azokra, akik majd pályázati úton jutnak forráshoz, pénzhez.

A jelenlegi gazdaságpolitika a teljes foglalkoztatás elérésében látja a megoldást, ami a nyilatkozatok szerint 2020-ra megvalósítható. Ha  előre hoznánk a cél teljesítését és most nagy hirtelen létrehoznánk 100 ezer vagy akár több százezer új munkahelyet, akkor ez ugyan  segítené a foglalkoztatást, sok családnak javulást hozna az élethelyzetében, de nem növekedne számottevően a gazdaság teljesítménye és nem teremtődne jólét, alig javulna az életszínvonal. Márpedig a magyar emberek nem csupán munkát, hanem jobb életet akarnak.

Független kutatás kimutatta, hogy Magyarország nagyon mélyre csúszott az európai ranglistán az átlagosan elkölthető jövedelem, a vásárlóerő vonatkozásában. Már nem csak a balti és a visegrádi országok, de a balkániak is megelőznek bennünket, így például Horvátország és Törökország, a jóval szegényebbnek tartott Montenegró következik utánunk. Nem titkolható, a szegénysorra kerültünk, ott is az utolsó előtti ház a miénk. A legszegényebbek között vagyunk. Már nem csodálkozunk azon, sőt természetesnek tartjuk, hogy a magyar fiatalok külföldre mennek, mert úgy gondolják, hogy jó élet már csak a londoni és berlini magyar negyedekben lehet. A rezsicsökkentés kedélyt javító intézkedésnek mondható, de ezzel nem kerülünk el a szegénysorról, és ahhoz még a 2-3 %-os gazdasági növekedés is kevés. Ebből a helyzetből csak a rövid idő alatt jelentős gazdasági növekedést produkáló ugrásszerű gazdasági növekedés programjával lehet kikerülni.

A gazdasági teljesítmény ugrásszerű növekedésének, a nagyléptékű fejlődésnek nélkülözhetetlen feltétele az áruk vagy szolgáltatások nagy tömegű értékesítésére lehetőséget nyújtó piacok rendelkezésre állása. A tudásalapú gazdaság létrejötte a jövő valós vagy képzelt lehetősége lenne, ha  a fiatal magyar diplomások nem külföldön hasznosítanák tudásukat. Jelenleg a szolgáltatások nagy tömegű értékesítése, az erre lehetőséget nyújtó piaci feltételek megteremtése jelenti a járható utat Magyarországnak  a nagyléptékű fejlődésre. A szolgáltatások nagy tömegű értékesítésére alapozott gazdasági fejlődés esetén kisebb a tőkeigény, az innovációs kényszer és a piacvesztés lehetősége, stabilabb, kiszámíthatóbb a gazdasági növekedés, továbbá nagyobb az esély az alacsonyan képzett vagy képzetlen munkaerő foglalkoztatására.

Az áru- és pénzmozgás ugrásszerű növekedését, a GDP és az állami bevételek jelentős bővülését eredményező, sok új munkahelyet teremtő, nagy tömegű szolgáltatás értékesítésére lehetőséget nyújtó  megaprojektek jelenthetik Magyarország számára azt, amit Svájcnak a bankszektor vagy Monacónak a kaszinók. 

A szerző mint jogtulajdonos hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom magyarul és idegen nyelvre lefordítva megosztható legyen közösségi oldalakon és weboldalakon a forrás és szerző megjelölésével.  Az így megosztott tartalom mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.