B-modell
Baranyai József
B-modell
A jelenlegi nyugdíjrendszert felváltó új nyugdíjrendszerre lenne
szükség, olyan új nyugdíjrendszerre, ami jobb és kedvezőbb,
igazságosabb és méltányosabb a jelenleginél.
A
B-modell szerinti nyugdíjrendszer esetében a nyugdíj két pillérre épül,
két összegből tevődik össze. Az első pillért a mindenkinek
egyformán járó szociális alapnyugdíj jelenti, ami állampolgári jogon
jár. A második pillért a számított nyugdíj jelenti, aminek összege a
munkában eltöltött évek során befizetett nyugdíjjárulék alapján
kerül kiszámításra. A számított nyugdíj összegét növelheti a kiegészítő
nyugdíjjárulék fizetése.
Az állampolgári jogon járó szociális
alapnyugdíj összege 50 ezer forint lenne, ami jelenleg 26 ezer forint.
A szociális alapnyugdíj 50 ezer forintos összege a költségvetés
helyzetétől függően megállapított szociális nyugdíjemelésekkel lenne
elérhető. Az új rendszerben az inflációt követő nyugdíjemelés helyett
is szociális nyugdíjemelés lenne. Az inflációt követő szociális emelés
számítási alapját a mindenkori átlagnyugdíj képezné.
Az 50 ezer
forintos állampolgári alapon járó szociális alapnyugdíj a már
nyugdíjban lévőket és a jövőben nyugdíjba vonulókat is megilletné,
ehhez adódna hozzá a számított nyugdíj összege. Ez azt
jelenti,
hogy például egy kórházban dolgozó nővér, aki szakápoló képesítéssel 45
évet dolgozott az egészségügyben majd nyugdíjba vonult és jelenlegi
nyugdíja 80 ezer forint, 50 ezer forinttal kaphatna majd magasabb
nyugdíjat ezen nyugdíjmodell alapján, vagyis havi 130 ezer forintra
emelkedne a nyugdíja. A szociális alapnyugdíj emelését évente 10 ezer
forintos lépésekben lenne célszerű megvalósítani.
Az érvényben
lévő nyugdíjrendszer szerinti, inflációt követő nyugdíjemelések
mértékét sokan igazságtalannak tartják, másrészt életszerűtlennek és
logikát nélkülözőnek, ami nehezen lenne vitatható.
Az inflációt
követő nyugdíjemelés esetében a szociális vonatkozás, a szociális
tényező erősebb mint az értékőrzésre vállalható garancia. Ez esetben a
nyugdíj hasonló kategóriaként veendő figyelembe, mint a nyugati, jóléti
társadalmak rendszerében a megélhetési jövedelem, ami egyformán
adómentes a szegényeknek és gazdagoknak. Mellesleg ott ez az adómentes
megélhetési jövedelem összege általában 1000 euró vagyis 300 ezer
forint. A fejlett nyugati országokban az inflációt követő nyugdíjemelés
nem így érvényesül, ott ugyanis a megélhetéshez szükséges alapnyugdíj
van, Ausztriában például ennek összege forintra átszámítva, 250 ezer
forint, ennél kisebb nem lehet a nyugdíj összege.
Visszatérve a
magyar viszonyokra, az infláció egyformán sújtja az 50 ezer forint
nyugdíjjal rendelkező és a 200 ezer forint nyugdíjjal rendelkező magyar
nyugdíjast, ez a megélhetéshez szükséges alapvető élelmiszerek és a
rezsi vonatkozásában nagyjából hasonló értéket jelenthet. Ha nem lenne
infláció, maradna a nyugdíjak eredeti értéke, de az infláció elvesz
ebből, csakhogy nem differenciáltan, hanem azonos mértékben, a tej, a
kenyér ára, vagy más a megélhetéshez nélkülözhetetlen termékek,
szolgáltatások ára mindenki számára egyformán drágul. Ugyanakkor a
jelenlegi rendszer szerinti emelés differenciált, 5 %-os infláció
esetén az 50 ezer forintos nyugdíj 2500 forinttal, a 200 ezer forintos
nyugdíj 10 000 forinttal emelkedik.
A B-modell szerinti
nyugdíjrendszer biztosítaná a kiegészítő nyugdíjjárulék fizetésének
lehetőségét, ami akár munkahelyi levonással, akár egyéni befizetéssel
teljesíthető lenne. Ez nem nyugdíjpénztári befizetés lenne, hanem az
állami nyugdíjkasszába történő befizetés, amiért az állam vállalja a
garanciát. A kiegészítő, plusz nyugdíjjárulék fizetése egy
meghatározott táblázat szerinti mértékben növelné a nyugdíj
számításához figyelembe vehető jövedelmet, ami így magasabb lenne mint
a tényleges jövedelem.
A B-modell szerinti nyugdíjrendszernek
lenne még egy új eleme, amiben társadalmi vita dönthetne, ez pedig az
előnyugdíj lehetősége. Az előnyugdíj az idő előtti nyugdíjba vonulás
lehetőségét jelentené azok számára, akik elérték a 60 évet és
rendelkeznek legalább 30 éves munkaviszonnyal. Aki előnyugdíjba vonul
az a 65 éves nyugdíjkorhatár eléréséig csak a szociális alapnyugdíjra
lenne jogosult, a 65 éves kor elérését követően pedig a teljes
nyugdíjra,
ami azt jelenti, hogy a szociális alapnyugdíja kiegészülne a számított
nyugdíjjal. Ez azok számára lehetne előnyös, akik egészségügyi
állapotuk miatt vagy a megtakarításuk nyújtotta lehetőség alapján élni
kívánnak ezzel. Az előnyugdíjasok vállalhatnának munkát, de az
előnyugdíjas évek alatt szerzett jövedelmük nem számítana bele a
nyugdíjba.
MAGYAR ÁLLAMADÓSSÁG
A
magyar állam adóssága jelenleg 80 milliárd euró körül ingadozik, attól
függően, hogy mikor történik törlesztés és új kötvények kibocsátása
illetve hitelek felvétele. Az államadósság nagysága elsősorban a
hitelminősítőket érdekli, ez is befolyásolja az ország besorolását. Az
államadósság törlesztése állandó kiadást jelent a költségvetés számára,
ezzel is csökkentve a jóléti kiadásokra fordítható forrás mértékét.
Valójában
az államadósságot nem annak valós nagysága illetve összege szerint
említik, hanem a GDP-hez mért aránya a mérvadó. A magyar államadósság a
80 %-os érték körül mozog, az utóbbi időben inkább 76-78 %-os mérték
szerepelt a tájékoztatókban.
Felvethető a kérdés, hogy mi
hasznosabb egy országnak, az államadósság szinten tartása vagy
folyamatos csökkentése? A szinten tartás esetén csak a kamatokat kell
fizetni és újabb hitelekkel, kötvényekkel megújítani a lejártakat, ez
esetben több forrás marad a jóléti és szociális intézkedésekre. A másik
esetben nyilván kevesebb forrás marad erre, sőt adók, egyéb elvonások
formájában teremthető elő a törlesztés fedezete, ha nincs gazdasági
növekedés, ami erre forrást biztosítana a költségvetésben.
A
B-modell más utat választ az államdósság kezelésére, mégpedig azt a
megoldást, hogy nagyléptékű gazdaságfejlesztéssel jelentősen növeli a
GDP mértékét, így az államadósság százalékos mértéke úgyis hathatósan
csökkenthető, ha egy forintot se fizetünk vissza, csak a kamatokat.
Ezzel a megoldással nem kell elvonni forrást a költségvetésből a
törlesztésre és a megmaradó forrás felhasználható a nyugdíjak
emelésére, az orvosok és ápolók, tanárok bérének emelésére, más jóléti
intézkedésekre, de elsősorban a szegénység felszámolására.
A
B-modell szerinti nagyléptékű gazdaságfejlesztés célja, hogy 5 éven
belül lehetőség szerint a GDP 200 %-os növekedése jöjjön létre a két
faktoros gazdasági növekedés alkalmazásával, a nagy tömegű árú és
szolgáltatás értékesítésére lehetőséget nyújtó megaprojektek
létrehozásával. A magyar GDP 50 %-os növekedése esetén a magyar
államadósság a jelenlegi 80 %-os szintjéről 53 %-ra csökkenne, úgy,
hogy egy forintot nem fizetünk vissza. A GDP 100 %-os növekedése
esetén a jelenlegi 80 %-os államadósság 40 %-os mértékűre csökkenne,
200 %-os GDP növekedés esetén pedig 27 %-ra esne vissza az
államadósság mértéke a jelenlegi 80 %-os szintről, úgy, hogy egy
forintot nem fizetnénk vissza.
Nem
az a kérdés, hogy mit választanak a magyar emberek, mert az
nyilvánvaló, hanem az, hogy a magyar emberek választása egyezik-e a
hatalmon lévő politikai elit víziójával? Csakhogy a politika nem
döntheti el helyettünk, hogy lemondjuk a jólétről - még mint célról is
- és családunk, gyermekeink, unokáink ugyan az Európai Unión belül, de
jóval az európai életszínvonal alatti életet éljenek és egy jóval
rosszabb életminőség elérhetősége jelentse számukra a közeli vagy
távoli jövőt.
Mi kell a jólét megteremtéséhez? Olyan
gazdasági teljesítmény, ami biztosítja a költségvetés számára a jóléti
kiadások fedezetét, azt, hogy jusson elég pénz a jóléti rendszerben
elvárható szintű gyógyításra, oktatásra, kultúrára, fejlesztésre.
Jó
minőségű élet csak nagy értékteremtő képességgel bíró, kiválóan
teljesítő gazdasággal biztosítható. Ilyen gazdasági teljesítmény
eléréséhez nagyléptékű gazdaságfejlesztésre, ugrásszerű
gazdasági
növekedésre van szükség. Ehhez pedig terv kell, olyan forgatókönyv, ami
alapján megvalósítható a nagyléptékű gazdaságfejlesztés.
Természetesen
kell hozzá forrás is, de ez rendelkezésre áll, mi több, olyan nagyságú
forrás, amiből akár háromszor is megvalósítható lenne ez a
gazdaságfejlesztés. Magyarország az uniós csatlakozás óta 36 milliárd
euró uniós támogatást kapott, de nem lett belőle virágzó gazdaság és
nem lett jólét. Ausztria a második világháború után mai értékre
átszámolva 7 milliárd eurónak megfelelő Marshall-segélyt kapott, amiből
virágzó gazdaságot és jólétet teremtett.
Forrásunk tehát bőven
lenne a jólét megteremtéséhez - 2020-ig még közel 20 milliárd euró
támogatás érkezhet -, de terv is kell hozzá, mert megfelelő terv nélkül
ablakon kidobott pénzzé válhat a felzárkózásra adott uniós támogatás.
Az pedig nyilván egyértelmű: ha nincs terv a jólét megteremtésére
alapot adó gazdasági fejlődésre, akkor nem is lesz
jólét!
Ma
Magyarországon egyetlen modell ismert a nagyléptékű fejlődésre, a
B-modell. A B-modell egy olyan gazdasági innováció, ami az önszerveződő
piacgazdaság működése révén létrejövő gazdasági teljesítményt
kiegészíti a második növekedési faktorral létrehozható gazdasági
teljesítménnyel. Az új típusú gazdasági növekedés zászlóshajói az
óriásprojektek.
A B-modell a nagyléptékű gazdasági fejlődés
olyan innovációja, amivel 5 év alatt létrehozható az a gazdasági
teljesítmény, ami a hagyományos, spontán gazdasági növekedés révén jó
ha 50 év alatt létrejönne. A B-modell alkalmazásával lerövidíthető egy
áldozatokkal és lemondásokkal teli hosszú fejlődési út, rövid idő alatt
és jóval könnyebben célba érhetünk. A B-modell tartalmazza azokat a
megoldásokat, amelyek rövid idő alatt a többszörösét képesek
biztosítani annak a gazdasági növekedésnek, ami a spontán növekedés sok
apró szeletéből tevődne össze.
A B-modell szerinti ugrásszerű
gazdasági növekedés tudatos gazdaságfejlesztéssel,
óriásprojektek, megaprojektek létesítésével valósítható meg.
A
tudatos gazdaságfejlesztés esetén szó szerint megtervezik, majd
megcsinálják a gazdasági növekedést. A növekedés nem sok apró
többletteljesítmény összegereblyézéséből áll össze, hanem egy pakkban,
egy csomagban, megtervezett módon és időben jön létre.
A
jelenlegi cél azonban nem a jólét elérése és a jólét megteremtéséhez
szükséges gazdasági teljesítmény létrehozása, hanem a munkaalapú
rendszer megvalósítása. Az érvényesítendő gazdaságpolitika célját a
gazdaságfilozófia határozza meg, a gazdaságfilozófia pedig a hatalmat
gyakorló politikai erőnek a Magyarország és a magyar gazdaság
fejlődésére alkotott víziójának része. A hatályos vízió szerint nem a
jólét, hanem a munka a cél, mert ha munka van, minden van.
Az
pedig külön kitétel, hogy a Nyugat másolása megölne bennünket, mert a
jóléti állam és a nyugati társadalmi rendszer már kimerítette
tartalékait és sikertelenségre van ítélve.
A
gazdaságfilozófia jelöli ki gazdasági fejlődés ívét és befolyásolja
annak ütemét, az emberek boldogulási lehetőségeit, és nyilvánvalóan azt
is, hogy a jólét vagy a szűkölködés irányába mozdul el az
életszínvonal. A gazdaságfilozófia befolyásolja, hogy mennyit vesz el
az állam és mennyi marad az adó- és járulékfizetőknél.
A
jelenlegi gazdaságfilozófia azt felismerte, hogy a tétlenül szemlélődő
és csupán különböző szabályozási módokkal operáló neoliberális
gazdaságpolitika nem képes keresletet, piacot szerezni a termelés és
szolgáltatás bővítéséhez, e nélkül viszont kevés esély van gazdasági
növekedésre. Amikor a cégek, a vállalkozások nem találják a piaci
réseket, a politika rásegíthet, de ettől átütő eredmény nem várható.
A
magyar gazdaságpolitika a rendszerváltás óta eltelt 25 évben a
kapacitás fejlesztésére, bővítésére fordított minden forrást, a
termelés, a kivitelezés, a szolgáltatás kapacitásának növelésére
kiosztott rengeteg pályázati pénzt, azzal, hogy majd a vállalkozók a
többlet értékesítéséhez előteremtik a piacot, a keresletet. Ez sem a
kezdetben, sem később nem működött. Számolatlanul folytak el ezer
milliárdok, eredmény pedig szinte nulla. Viszonylag egyszerű
modellezéssel igazolható lett volna, hogy kereslet nélkül a kapacitás
bővítése vagy akár a versenyképesség javítása címén adott pályázati
támogatás ablakon kidobott pénz, mert attól, hogy valaki a pályázati
támogatásból létesített új épületben, új gépekkel folytatja
tevékenységét nem lesz nagyobb piaca, nem lesz kereslete, hogy a
többlet termelést értékesíteni tudja.
25 éven keresztül nem
érvényesült az az egyszerű logika, hogy ha nincs piac, nincs kereslet
ahol a többletet értékesíteni lehetne, akkor nincs értelme többet
termelni vagy szolgáltatni. Megoldás lehetett volna a kereslet
begyűjtése, a kereslet szervezése, de erre nem volt pályázat, nem volt
forrás. Sőt, a kereslet felmérése, begyűjtése, szervezése lett volna az
elsődleges, az első lépés, de ez még pályázati célként sem volt
megjelölve, így pályázni sem lehetett erre. Ennek ellenére érkeztek
ilyen jellegű jelentkezések, kezdeményezések, de elutasították, azzal,
hogy a kereslet szervezése nem pályázati cél.
A B-modell alapját
jelentő gazdaságfilozófia a keresletre építi a gazdasági növekedést. A
kereslet a fő tényező, a keresletre fókuszál a pályázati rendszer, a
források, támogatások elosztása. A B-modell lényeges jellemzője, hogy
olyan gazdaságszervezési módokat alkalmaz, amelyekkel megtöbbszörözhető
a gazdasági növekedéshez szükséges kereslet, megteremthető az egy
helyre sűríthető és egy helyen elérhető fogyasztás, a nagy tömegű áru
és szolgáltatás értékesítéséhez szükséges forgalmat biztosító
létesítmények, struktúrák létrehozása.
Magyarország soha nem
tud akkora termelő kapacitást létrehozni mint egy 30-40 milliós lakosú
ország, de a B-modell szerinti gazdaságszervezéssel tud akkora
forgalmat bonyolítani, olyan volumenű értékesítést létrehozni, ami
megfelel egy 30-40 milliós lakossággal bíró ország gazdasági
teljesítményének. Ehhez elégséges a hazai munkaerő és van forrásunk is,
és ez ugyanolyan gazdasági teljesítményt jelent, ugyanolyan gazdasági
növekedést és bevételt eredményez a költségvetésnek, mintha termeléssel
értük volna el. Hiba lenne nem látni, hogy itt vagyunk Közép-Európában,
az uniós tagság minden előnyével, rendelkezésünkre áll az 530 millió
fős piac - nagyobb mint az amerikai piac - az áruk és szolgáltatások
szabad áramlásának lehetőségével.
A B-modell szerinti
gazdaságfejlesztés egyik óriásprojektje a KERO - Közép-Európai
Kereskedelmi Központ - lenne, aminek fő funkciója a kínai és más,
főként távol-keleti áruk Magyarországon történő átáramoltatása és ezek
európai terítése. Kína legnagyobb exportpiaca az Európai Unió, ahova
jelenleg hozzávetőlegesen 400 milliárd euró értékben szállít
árucikkeket, ezt 2020-ra 1000 milliárd euróra akarják növelni. Ha ennek
csupán a 10 %-át sikerülne becsatornázni, elérni azt, hogy a kínai áruk
a magyar online kereskedőházak és az 5 magyar kereskedelmi központban
folyó értékesítés révén kerüljenek az 530 millió fős EU-ba, akkor ez
100 %-os gazdasági növekedést hozhatna Magyarországnak. Magyarország
kihasználhatná uniós tagságát, azt, hogy szabad hozzáférhetősége van az
EU 530 millió fő fogyasztót számláló piacához az áruk és szolgáltatások
szabad áramlásának lehetőségével. Ha sikerülne elérni a 20 %-ot, az már
200 milliárd eurót kitevő, 200 %-os gazdasági növekedést jelentene akár
4-5 éven belül. Az új típusú kereskedőházak és ezek online részlegei
több tízezer magyar fiatal foglalkoztatására nyújtanának lehetőséget,
nyugati bérekkel. Feltétel: a számítógép kezelése, internetes
kommunikációban való jártasság, alapszintű angol nyelvtudás. Ez valós
lehetőséget jelentene arra is, hogy magyar fiatalok tízezrei térjenek
haza.
A B-modell másik óriásprojektje, megaprojektje az
áruk és szolgáltatások nagy tömegű értékesítésére lehetőséget nyújtó 5
db üzleti, kereskedelmi és szolgáltató központ lenne. Már az ókori és
középkori kereskedővárosok esetében is meghatározó tényező volt a
kereslet koncentrált létezése, az, hogy létezett egy hely, ahol az
eladók és vevők könnyen és gyorsan egymásra találhattak.
A
B-modell szerinti üzleti, kereskedelmi és szolgáltató központ a régi
kereskedővárosok mai modern megfelelője lenne, egy olyan szolgáltató
város, ahol az üzleti kapcsolatteremtés, az üzleti lehetőségek
megismerésének sokféle lehetőségét felvonultató létesítményhálózat és
infrastruktúra áll rendelkezésre, ahol a szórakozás körében létező
minőségi szolgáltatás sokszínűségének olyan kínálata létezik, mely
mágnesként vonzza a fizetőképes keresletet.
Az
5 üzleti, kereskedelmi és szolgáltató központ tervezet szerinti
teljesítménye számokban: heti 2 milliárd euró, évi 100 milliárd euró
azaz 30 000 milliárd forint többlet bevétel az országnak, 12 000
milliárd forint többlet bevétel a költségvetésnek, több mint 200 ezer
új munkahely, nagy tömegű megrendelésállomány az építőiparnak,
kapcsolódási pont egyben piac a hazai vállalkozások számára, nagy
tömegű megrendelés a magyar vállalkozásoknak, piaci lehetőség sok új
magyar vállalkozásnak, és az 5 szolgáltató város ellátása jelentős
piaci lehetőség a magyar mezőgazdaságnak is. Ez a megaprojekt önmagában
100 %-os gazdasági növekedést hozhatna, egyben az államadósság 40 %-ra
történő csökkentését, úgy, hogy egy forintot nem fizetnénk vissza,
ugyanis az adósság GDP-hez mért aránya a mérvadó.
A B-modell
harmadik megaprojektje a külföldiek ellátására létrejövő idősotthon
hálózat, idősekre specializálódó hotelek. Szakértők szerint a következő
években legkevesebb 5 millió idős német állampolgár számára kell
idősgondozást biztosítani, amit a német állam a jelenlegi rendszerben
nem lesz képes megoldani. Hasonló a helyzet más gazdag európai
országokban is, például Nagy Britanniában, Franciaországban,
Hollandiában. Az idősotthonok működtetésére nehéz személyzetet találni,
ezen a területen egyébként sok kelet-európai országból érkező
munkavállalót is alkalmaznak. Magyarország kellemes klímája, sok
gyógyvizes fürdőhelye révén alkalmas lenne arra, hogy nagy számú idős
külföldi idősotthonban történő elhelyezését és gondozását biztosítsa.
A
jövőkutatók szerint 10-20 év múlva a nyugdíjasok jelenthetik fogyasztói
szempontból a legnagyobb vásárlóerőt. Magyarország idősotthon
hálózatával, az idősek ellátására specializálódó hotelekkel idevonzaná
ezt a vásárlóerőt, az EU nyugdíjas központja lehetne, ahol a külföldi
nyugdíjasok sok szolgáltatást vesznek igénybe és sokat költenek is. A
nyugdíjasok egy része csak pár hetet töltene itt, mások több hónapot és
lennének akik egész évben itt tartózkodnának, főként akiknek gondozásra
van szüksége. Magyarországon lehetne a nyugdíjasok Ibizája, főként ha
sok
hangulatos rendezvény és a nyugdíjasok igényeinek megfelelő
szórakozóhely lenne.
A hosszabb ideig itt lévő nyugdíjasokat
rokonok is látogatnák, ez plusz turistaforgalmat jelentene. A B-modell
szerinti gazdaságfejlesztés első lépésben 200 ezer fő számára
létesítendő idősotthon hálózattal számol, ami 1500 eurós havi díjjal
havonta 300 millió euró, éves viszonylatban pedig 3,6 milliárd euró
bevételt jelentene az országnak. Ez 3,6 %-os gazdasági növekedést
hozna, amibe nem került beszámításra a nyugdíjasok vásárlása,
fogyasztása.
Az
idősotthon hálózatból keletkező bevételek kiegészülnének a külföldi
idősekhez látogatóba érkezők által igénybevett szolgáltatásokból
keletkező bevételekkel. 200 ezer fős hálózat esetén évente nagyjából 1
millió látogatóra lehet számítani, akiknek szállás kell, ellátás kell,
akik költenének, vásárolnának, szolgáltatásokat vennének igénybe. Egy
fő esetében 1000 euró kiadással számolva, évi 1 milliárd euróval
növekedne a GDP. Ez plusz 1 %-os gazdasági növekedést eredményezne. Az
idősotthon hálózat egyben 50-100 ezer jól fizető munkahelyet
is
jelentene, meghatározóan vidéken, főként női alkalmazottak részére. Ez
is sok külföldön dolgozó fiatalt vonzana haza.
A B-modell
megvalósítása lehetőséget jelentene arra, hogy Magyarország átlépje a
jólét küszöbét. Magyarország ezzel nem csupán a térség legjobban
teljesítő országává válna, de elérhetné Ausztria fejlettségi szintjét.
Az osztrák életszínvonalat közelítő vagy azt elérő életszínvonal
lehetne Magyarországon is.
Magyarország a jólét eléréséhez
szükséges ugrásszerű gazdasági növekedés projektjeinek, rendszereinek
és szervezettségének megvalósítása során olyan tömegű új tudást,
tapasztalatot, ismeretet halmozna fel, ami iránt jelenleg hatalmas
kereslet van Európában és a világon. Magyarország számára az új típusú
gazdasági növekedés innovációja legalább akkora értéket jelentene, mint
egy forradalmian új technológiai vagy technikai megoldás, aminek
értékesítése hatalmas bevételt, nagy hasznot hozhat az
országnak.
A
gazdasági növekedés innovációja fogalomkörébe tartozó tudás,
tapasztalat, ismeret, know-how, amit a hazai projektek és rendszerek
létrehozása során szerzünk, olyan értéket képviselne mintha az ország
területe alatt olajmező és ásványi kincsek tömege lenne. A
megvalósításban részt vevők közül a kiemelkedő tudással rendelkező
menedzserek hasonló összegű éves keresetet jelentő szerződésekhez
juthatnának, mint amilyeneket a világ legkeresetteb edzőinek ajánlanak
a labdarúgás területén.
Magyarország egyik legjobban eladható
exportcikke lehetne az a tudás, tapasztalat, ismeret, amit a B-modell
szerinti nagyléptékű gazdaságfejlesztés, az új típusú gazdasági
növekedés projektjeinek, rendszereinek és szervezettségének
megvalósítása során szerzünk.
A szerző mint jogtulajdonos hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom magyarul és idegen nyelvre lefordítva megosztható legyen közösségi oldalakon és weboldalakon a forrás és szerző megjelölésével. Az így megosztott tartalom mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.