Baranyai József 

 

B-modell

  


SEGÉLYIPAR


A magyar gazdaság fejlesztésének alapfeltétele, hogy legyen kereslet arra, amit mi magyarok termeléssel, kivitelezéssel, szolgáltatással képesek vagyunk előállítani. A menekültek ellátása és később az újjáépítés ilyen piaci lehetőséget jelent a magyar gazdaság számára, egyben a piaci alapot jelenti a magyarországi segélyipar megteremtéséhez.

A kérdés az, hogy ez kinek a dolga legyen, kinek kellene lépni, ki csinálja meg a magyar segélyipart?

Ha a kormány arra vár, hogy kihirdeti a segélyipar megteremtését mint gazdasági célt, azután majd a vállalkozói szféra megcsinálja, akkor ugyanaz lesz az eredmény mint az elmúlt 25 évben, a nagy semmi. Az elmúlt 25 évben a politika úgy képzelte el a gazdasági fejlődést, hogy nagy ívű beszédekben, hangzatos szólamokkal körítve megjelöl gazdasági célokat, a vállalkozói szférában pedig majd elindul az erre irányuló gondolati építkezés. Megtervezik, kitalálják a részleteket, azt, hogy mi legyen, hogyan legyen, aztán az önérdekű szerveződésen túllépve még azt is felvállalják, hogy összeszervezik a folyamatot, megkeresik a piaci lehetőségeket, a keresletet, az értékesítés kapcsolódási pontjait. Mint ahogyan az elmúlt 25 évben létező piaci lehetőségek 95 %-a nem lett kihasználva, mert a vállalkozói szféra - mint az önérdekű szerveződésen alapuló piacgazdaság mozgatórugója - csupán a látókörébe kerülő és érdekkörébe tartozó, biztos hasznot hozó piaci lehetőségeket használta ki, úgy a segélyipar létrehozása vonatkozásában sem lépne túl ezen, holott nyilvánvaló, hogy a segélyipar csak rendszer szintű szervezéssel hozható létre.

Abból kiindulva, hogy hibáinkból tanulni is lehet, az elmúlt 25 év történéseit elemezve még nagyobb hibának mondható, hogy számos nagy piaci lehetőség kihasználására készültek tervek, melyek a kormányok asztalára kerültek, sőt ezek megvalósítására is volt jelentkező, ám az ilyen tervek, koncepciók - köztük a B-modell is - és a megvalósításra vonatkozó ajánlatok elutasításra kerültek, főként azzal az érvvel, hogy erre nincs szükség, majd a neoliberális piacgazdaság megoldja a növekedést, a fejlődést, ahogyan az a tankönyvekben le van írva. Ezen gondolatmenetre alapozva az elmúlt 25 évben több ezer milliárd forintot öntöttek a hazai neoliberális piacgazdaságba, ám az eredmény szinte nulla. Az említhető haszon keveseké, akik meggazdagodtak ebből. Ezért tartunk itt és nem előbbre.

A B-modell szerinti gazdaságszervezéssel rövid idő alatt létrehozható a magyarországi segélyipar. Az azonban feltétel, hogy a gazdaságszervezéshez értő szakemberek kellenek hozzá, és ehhez kevés az, hogy valaki adott baráti körbe  vagy a politika vonzáskörébe tartozik, de rátermettség hiányában kevés 2 diploma és 3 nyelvvizsga is. A rátermettség alatt ez esetben a kreatív gondolkodás, a magas szintű problémamegoldó képesség és a rendszerben való gondolkodás képességének együtt lévősége értendő.

A segélyipar megteremtése egy példa lehet arra, hogyan működik a B-modell szerinti második növekedési faktor, vagyis arra, hogy ami nem jön létre az önérdekű szerveződés körében, azt meg lehet csinálni, létre lehet hozni kormányzati szándékkal és gazdaságszervezéssel, a lényeg, hogy az alapfeltétel rendelkezésre álljon, legyen piac, kereslet.
 
Ami fontos tényező, hogy amikor központi gazdaságszervezéssel jön létre egy új gazdasági kapacitás, egy új szegmense a gazdaságnak, akkor a kormány eldöntheti, hogy az új kapacitás telephelyei hol legyenek, hol jöjjenek létre új munkahelyek és az önkormányzatoknak iparűzési adót fizető vállalkozások. Mindez például a segélyipar megteremtéséhez forrást biztosító pályázatok célkitűzéseiben rögzíthető.

A magyar segélyipar létrehozásakor két irányt érdemes követni: a migránsoknak - bárhol is legyenek, úton, adott országban vagy visszatelepítés közben - kell lakhatási és élelmezési lehetőség.

A lakhatás vonatkozásában az egyik megoldást jelenthetik a tartós, erős műanyagból készült sátrak, lapra szerelten csomagolva. A másik megoldás a lakókonténer lehet, ami készülhet műanyagból vagy fémlemezből és lapra szerelten célszerű csomagolni, hogy minél több konténer férjen egy szállítmányba. A konténerek készülhetnek kisebb és nagyobb változatban, ami lényeges, hogy bírják a szállítást, az időjárás jelentette igénybevételt, másrészt gyorsan és egyszerűen összeszerelhetők és felállíthatók legyenek. Szükség van olyan konténertípusokra is, amelyekhez a közmű, így víz és villany csatlakoztatása gyorsan és praktikusan megoldható. Külön kategóriát képviselnek a közösségi célra használható sátrak és konténerek, így például a tisztálkodásra, fürdésre lehetőséget nyújtó, illemhelynek használható, egészségügyi ellátásra vagy oktatási célra, ügyintézésre alkalmas konténerek, sátrak és ezek berendezései. 

A lakhatás körében a másik szegmenst az alapvető bútorok, asztalok, székek, ágyak, szekrények, polcok jelenthetik, főként műanyag kivitelben  és lehetőség szerint lapra szerelt csomagolásban.

Az élelmezés körében a konzervek és tartós fóliázott készételek előállításához szükséges kapacitások létrehozása mellett feladatot jelent az alapanyag termeltetésének megszervezése is. A segélyipar ezen szegmense összetettebb, ugyanakkor számos új munkahelyet hozhat létre elmaradott térségekben, ahol szinte nincs vagy kevés az álláslehetőség. Ismerve a migránsok étkezési szokásait, elsősorban új pulyka és libafarmok biztosíthatják a nyersanyagot. 

A segélyipar valójában gazdaságosabban működhetne ha nagy cégek végeznék a feladatokat, központi telephelyeken, csakhogy ez ellentmondana a megjelölt célnak, annak, hogy a vidékfejlesztés keretében elmaradott térségek településein jöjjenek létre kisebb üzemek a feldolgozásra és csomagolásra, és ezáltal számos új munkahely segítse a vidék, az elmaradott térségek felzárkózását.


Jövőkép 3

_____________________________________________________________________________


VIDÉKFEJLESZTÉS


Amikor Ausztriában járunk irigykedve nézzük, hogy ott milyen jól szervezett a vidék gazdasága.  A kis falvakban is  leleményesen megtalálták a jövedelmet és munkahelyet biztosító lehetőségeket. Egy olyan jól szervezett társadalmat látunk, amely a helyi és az országos politika együttműködésével képes volt kiaknázni lehetőségeit.

Magyarországon az elmúlt 25 évben az egymást váltó kormányok hangzatos ígéreteitől a vidék fejlődése nem kapott lendületet, sőt, volt ahol rosszabb lett. Nem vitatható, hogy volt szándék és volt pénz is, de hiányzott a fejlesztéshez szükséges koncepció, nem voltak tervek, elképzelések arra, hogy mit kellene csinálni, hogyan lehetne a hátrányos térségekbe vállalkozásokat telepíteni.

A neoliberális piacgazdaság gazdaságfilozófiáját érvényesítő kormányzatok valójában sok milliárdot öntöttek az általuk elképzelt vidékfejlesztésbe, ami egyes esetekben baráti pénzosztást jelentett, jobb esetben pedig új kapacitások létrehozását illetve meglévők bővítését, úgy, hogy tudták erre nincs kereslet, de ezzel nem igazán törődtek. Úgy gondolták, hogy a politika ezzel megtette a magáét, a többi a vállalkozások dolga. Hiába ömlött a pénz, nem volt piaci rés és nem voltak ötletek, minták arra, hogyan lehetne értelmesen, eredményt hozóan elkölteni a pályázati pénzeket.

Hiányzott az a felső szint, az a stratégiai tervezés, aki kitalálta és kidolgozta volna, hogy egy adott térségben milyen fejlesztéseket lehet és érdemes megvalósítani, erre milyen pályázati célokat kell kitűzni a források elosztásánál, hogy viszonylag egyenletes legyen a térségek  fejlesztése, és a térség adottságaihoz igazodjon a létrejövő új munkahelyek száma. Erre alkalmas szakemberek   - valószínűen - nem is voltak a kormányzatok szakértői között, olyan pedig szinte biztosan nem, aki ilyen folyamatot modellezni tudott volna. A külső szakértőktől erre érkező ajánlatokat vagy elutasították vagy meg se válaszolták. Közben eltelt 25 év, rengeteg pénz elfolyt, a vidék fejlesztése pedig továbbra is megoldandó feladat maradt. Ami változás, hogy 2010 óta közmunka elnevezéssel új foglalkoztatási lehetőség jelent meg a vidék viszonylatában.

Az osztrák vidék fejlődése során a jelenlegi állapot eléréséhez azért kellett néhány évtized. Magyarországon erre már nincs ennyi idő, mert nincs türelem. Az elmúlt 25 év folyamatos kudarcai felőrölték a magyar emberek tűrőképességét. Pár év alatt kellene és kell megvalósítani azt, amire az elmúlt 25 alatt nem került sor, noha az erre szánt pénzt elköltötték. Olyan gazdaságfejlesztésre van szükség, amely az erre kidolgozott forgatókönyv és fejlesztési tervek alapján 3-5 év alatt megvalósítja a célként megjelölt léptékű vidékfejlesztést.

A B-modell szerinti vidékfejlesztés 3 pillérre épül.

Az első pillér a gyógyvizek környékén külföldi vendégek fogadására és ellátására létesítendő idősotthonok, melyek a képzettek és képzetlenek számára is sok jól fizető munkahelyet biztosítanak. Az idősotthon projekthez kapcsolódóan sokfajta szolgáltatás nyújtására alkalmas vállalkozás jöhet létre, de a külföldi nyugdíjasok jelentős vásárlóerőt képviselnek az értékesítés vonatkozásában is. A külföldieket ellátó idősotthonok, de az üzleti, kereskedelmi és szolgáltató központok is igen jelentős keresletet, új piaci lehetőséget jelentenek a mezőgazdaság számára.

A B-modell szerinti vidékfejlesztés második pillére az ajándéktárgy készítés lehet. A B-modell szerint a cél, hogy vidéken, helyben jöjjenek létre olyan értékteremtő kapacitások és ezzel együtt munkahelyek, amelyek biztos piaccal rendelkeznek. Ezek olyan minták legyenek, melyek másolhatók. Olyan erjedési pontok jöjjenek létre, melyek tova gyűrűző hatása újabb és újabb kezdeményezések, értékteremtő vállalkozások létrejöttéhez vezet. A vidékfejlesztés B-modell szerinti folyamata - a tervezéstől a működés és értékesítés megszervezéséig tartó folyamat-  gazdaságszervezéssel valósítható meg.  Ami a lényeg, hogy ezt csak egyszer kell megcsinálni, mert utána önjáró, önműködő lesz. Sőt, öngerjesztővé válik a folyamat, ugyanis tovagyűrűző hatása révén új és új jelentkezők kapcsolódnak be, a már működő vállalkozások pedig arra törekednek, hogy új munkaerőt bevonva fejlesszenek,  új termékeket találjanak ki.  Az egyenletes területi elosztás az önkormányzat számára fontos iparűzési adó és a munkahelyek száma szempontjából is úgy biztosítható, hogy a pályázati támogatás megjelölt térségben illetve településen létrehozandó telephelyen működő vállalkozás számára vehető igénybe.

Ezek a vállalkozások főként kézügyességet igénylő termékek előállítására jönnek létre, melyek között első helyen az ajándéktárgyak készítése szerepel, mert ennek van a legnagyobb piaca, ebben tud sokféle variációt létrehozni a tervező iparművészek kreativitása. Az ajándéktárgyra mindig van és lesz kereslet, mert szinte minden turista vásárol, mert valamit vinni kell a rokonoknak, hozzátartozóknak, ismerősöknek, másrészt az ajándéktárgy mutatja, hogy merre jártunk.  A világon több milliárd darab ajándéktárgyat értékesítenek. Ez állandó és hatalmas keresletet jelent a főként kézügyességet igénylő gyártással előállított termékek esetében. Ajándéktárgyak kerámiából, fából, textilből, bőrből, üvegből, bármiből, a lényeg, hogy tetszetős formája legyen, már az esztétikumával képes legyen eladni önmagát, színében, motívumában legyen utalás arra a helyre, ahol a turista jár. Egy tetszetős, népszerű ajándéktárgy vagy figura akár 50 különböző helyre utaló színezéssel vagy motívummal is készülhet, akár 10 millió darabos nagyságrendben. Az ajándéktárgy mellett a másik termékkört a nyugdíjasok számára tervezett ötletes eszközök, kellékek, használati tárgyak jelenthetik, melynek tervezésében a főszerep a magyar nyugdíjas műszakiakra hárul. A nyugdíjasok - főként a külföldi nyugdíjasok - már most is jelentős vásárlóerőt képviselnek, a jövőben ez még inkább érvényesül. Az ajándéktárgyak és a nyugdíjasok számára készítendő eszközök, használati tárgyak, termékek tervezésére kiírt pályázatok az iparművészeken kívül mások részére is motivációt jelentenek, egy erre létrehozott weboldal, internetes portál pedig segíti az alkotói együttműködést, az ötlettel és a megvalósításhoz szükséges feltételekkel rendelkezők egymásra találását.

Ez a projekt nem jelent nagy bevételt a költségvetésnek, de sok új munkahelyet, megélhetést biztosító jövedelemforrást biztosíthat a legeldugottabb helyeken is, ahol nincs más foglalkoztatási lehetőség. A projektet egyszer kell megszervezni és összeszervezni, utána önműködő lesz, önjáróvá válik. Lesznek olyan vállalkozások, amelyek gyorsan fejlődnek tovább, új munkahelyeket teremtve, de annak jelentősége sem becsülhető le, hogy mintaként szolgálnak a kezdeményezésre.

Valójában így az országban, vidéken több ezer új vállalkozás jöhet létre. A vállalkozások működtetését, a munkafolyamatokat az előkészítő képzés során sajátítják el a pályázók, a kész termékek egy megszervezett értékesítési láncon keresztül kerülnek értékesítésre. Az előkészítő képzés alatt közmunkabért kapnak a jelentkezők. Az ilyen képzésben részt vevő és jó eredményt elérő személyek nagyjából 1-5 millió forint értékű kész vállalkozást kapnak, a szükséges géppel, eszközökkel, amely az alapját jelenti a vállalkozásnak. A felkészítésre jelentkezők nagy számban azokról a településekről érkeznek, ahol szinte szinte semmilyen munkalehetőség nincs, így ők a sikeres vizsga után kapott vállalkozásukkal munkahelyet és egyben követendő mintát visznek a településre.

Visszatérve a gazdaságfilozófia oldaláról történő megközelítéshez, feltehető a kérdés, ha gazdaságszervezés nélkül csupán pályázati pénzeket adnak ajándéktárgy készítésére hány vállalkozás jönne létre és hány gazdaságszervezéssel? A neoliberális illetve a Magyarországon eddig alkalmazott gazdaságfilozófia alapján történő pályáztatással jó ha egy vagy kettő ilyen vállalkozás létrejönne, nemhogy több ezer. Annak az egy vállalkozónak kellene az ajándéktárgyak tervezését elkészíteni, a munkafolyamatot megtervezni, az értékesítést megszervezni. Nyilvánvaló, hogy erre nagyon kevesen lennének képesek, arra viszont nagyon sokan, hogy egy megtervezett és megszervezett folyamatba bekapcsolódva elsajátítsák a saját feladatukat, amikor pedig már megfelelő a felkészültségük, akkor megkapják a szükséges eszközöket, gépeket és önállóan tudják indítani a vállalkozást. A B-modell szerinti gazdaságszervezéssel - ami a második növekedési faktort jelenti -  több ezer vállalkozás hozható így létre, különböző területeken, viszonylag rövid idő alatt, mint ahogyan megvalósíthatók megaprojektek is. A gazdaságszervezést egyszer kell megcsinálni, mert utána bejáródik, kialakulnak a kapcsolódási pontok, önjáróvá válik az így összeszervezett mechanizmus. Ez a példa világosan mutatja, hogy mi a különbség a piacgazdaság és a B-modell szerinti szervezett piacgazdaság, illetve a kapitalizmus és a B-modell szerinti szervezett kapitalizmus között.

A B-modell szerinti vidékfejlesztés harmadik pillére a segélyipar kellene, hogy legyen. Ehhez forrás van bőven. A kormányzati szándéktól függ, hogy a rendelkezésre álló hazai és uniós forrásokat arra használja, hogy a víziója szerinti nemzeti tőkésosztály létrehozásához a tőkét pályázati úton juttatandó támogatásként biztosítsa vagy juthat forrás a lendületesebb gazdasági növekedést eredményező gazdasági célokra is.

ÚJ KORSZAK

Egyes elemzők szerint a migránsválság az Európai Unió számára a véget, mások szerint viszont egy új korszak kezdetét jelentheti. Annyi már biztos, hogy az EU vezető gazdasági hatalma - a politikában is a meghatározó erőt jelentő - Németország más stratégiát képvisel és más elképzelések alapján cselekszik illetve kezeli a migránsválságot mint az Unió több tagállama. Nehéz lenne megválaszolni, hogy kinek van igaza, mert két alapvető igazság ütközik egymással. Az egyik a segítségnyújtás, a szolidaritás elvének érvényesítésére alapozott igazság, a másik pedig az, hogy minden népnek joga van eldönteni kivel akarja megosztani tágabb értelemben vett otthonát, javait és lehetőségeit, joga van eldönteni, hogy befogad-e idegeneket.

Az Európai Unióba érkező migránsok egy más, az európaitól idegen kultúrát képviselnek, más a viszonyulásuk az európai értékekhez, mások a szokásaik és más az erkölcsi mércéjük. Csupán ebből kiindulva kevés az esély arra, hogy a többség akár egy generáció alatt beilleszkedjen, ennek hiányában viszont kialakul egy párhuzamos társadalom, amelynek szervezettsége már megvan és a vallási, kulturális valamint egyéb közösségformáló tényezők alapján meg is marad.

Ami pedig az EU területén lévő migránsok helyzetét és jövőjét illeti, a jelenlegi állapot és a befogadó országok állampolgárainak viszonyulása alapján már körvonalazódik és modellezhető a szinte véglegesnek látszó megoldás.

A munkaerőként alkalmazható és gyorsan beilleszkedő migránsok feltehetően maradnak, kemény feltételekkel, így a családegyesítés esetleges, másrészt távoli és homályos ígéretével és azzal a kitétellel, hogy a legkisebb botlás, jogsértés vagy akár az együttműködés hiánya, a beilleszkedéssel ellentétes viszonyulás az azonnali távozást vonja maga után. A nagyobb rész viszont nem ebbe a körbe fog tartozni, azt pedig egy közepes stratégiai elemző is képes lenne megjósolni, hogy számukra kell egy biztonságos övezet, ami a hazájuk vagy akár azzal szomszédos ország illetve közeli térség lehet, ahova visszatelepíthetők. Ehhez pedig folyamatosan szükséges a lakhatás és élelmezés illetve orvosi ellátás feltételeinek biztosítása, majd a mielőbbi gyors újjáépítés. A migránsválságnak ez a szegmense az, ahol Magyarországnak keresnivalója lenne, és ahol sürgős lenne bekapcsolódni a folyamatba.

Magyarország és főként a magyar nép oldaláról nézve,  nem az a baj, hogy kerítésünk van, nem az a baj, hogy ezen a téren határozott és önálló álláspontot képviselünk - bár tehetnénk ezt taktikusabban és árnyaltabban - , mert  jogunk van eldönteni kivel akarjuk megosztani tágabb értelemben vett otthonunkat, jogunk van eldönteni, hogy befogadunk idegeneket vagy sem. Az igazi baj a magyarok oldaláról nézve az, hogy a magyar politika nem veszi észre, hogy mennyi és milyen hatalmas lehetőségeket hordoz ez a helyzet. Másrészt addig rendben van, hogy kiállunk amellett, hogy mi döntjük el kit akarunk befogadni és kit nem, azt viszont nem nekünk kellene megmondani, hogy ebben mások, például a németek hogyan döntsenek, mit tesznek rosszul és mit nem. Az azért nyilvánvaló ellentmondást mutat, hogy mi kikérjük magunknak, hogy mások beleszóljanak, hogyan döntünk például a migráns kérdésben, mi viszont bele akarunk szólni mások nemzeti döntéseibe, mi több azt minősítjük és vehemensen véleményezzük. De nem ettől lesz jobb vagy rosszabb az életünk, az viszont jelentősen befolyásolhatja a magyar emberek jövőjét, hogy képesek vagyunk észrevenni az előttünk lévő lehetőségeket és élni azokkal. A migránsválság a magyar gazdaság számára hatalmas lehetőséget jelenthet, szinte szűz piacot biztosíthat egy új iparág, a segélyipar létrehozására.

A szerző mint jogtulajdonos hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom magyarul és idegen nyelvre lefordítva megosztható legyen közösségi oldalakon és weboldalakon a forrás és szerző megjelölésével.  Az így megosztott tartalom mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.