B-modell
Baranyai József
B-modell
A magyar gazdaság fejlesztésének alapfeltétele, hogy legyen kereslet
arra, amit mi magyarok termeléssel, kivitelezéssel, szolgáltatással
képesek vagyunk előállítani. A menekültek ellátása és később az
újjáépítés ilyen piaci lehetőséget jelent a magyar gazdaság számára,
egyben a piaci alapot jelenti a magyarországi segélyipar
megteremtéséhez.
A kérdés az, hogy ez kinek a dolga legyen, kinek kellene lépni, ki
csinálja meg a magyar segélyipart?
Ha
a kormány arra vár, hogy kihirdeti a segélyipar megteremtését mint
gazdasági célt, azután majd a vállalkozói szféra megcsinálja, akkor
ugyanaz lesz az eredmény mint az elmúlt 25 évben, a nagy semmi. Az
elmúlt 25 évben a politika úgy képzelte el a gazdasági fejlődést, hogy
nagy ívű beszédekben, hangzatos szólamokkal körítve megjelöl gazdasági
célokat, a vállalkozói szférában pedig majd elindul az erre irányuló
gondolati építkezés. Megtervezik, kitalálják a részleteket, azt, hogy
mi legyen, hogyan legyen, aztán az önérdekű szerveződésen túllépve még
azt is felvállalják, hogy összeszervezik a folyamatot, megkeresik a
piaci lehetőségeket, a keresletet, az értékesítés kapcsolódási
pontjait. Mint ahogyan az elmúlt 25 évben létező piaci lehetőségek 95
%-a nem lett kihasználva, mert a vállalkozói szféra - mint az önérdekű
szerveződésen alapuló piacgazdaság mozgatórugója - csupán a látókörébe
kerülő és érdekkörébe tartozó, biztos hasznot hozó piaci lehetőségeket
használta ki, úgy a segélyipar létrehozása vonatkozásában sem lépne túl
ezen, holott nyilvánvaló, hogy a segélyipar csak rendszer szintű
szervezéssel hozható létre.
Abból kiindulva, hogy hibáinkból
tanulni is lehet, az elmúlt 25 év történéseit elemezve még nagyobb
hibának mondható, hogy számos nagy piaci lehetőség kihasználására
készültek tervek, melyek a kormányok asztalára kerültek, sőt ezek
megvalósítására is volt jelentkező, ám az ilyen tervek, koncepciók -
köztük a B-modell is - és a megvalósításra vonatkozó ajánlatok
elutasításra kerültek, főként azzal az érvvel, hogy erre nincs szükség,
majd a neoliberális piacgazdaság megoldja a növekedést, a fejlődést,
ahogyan az a tankönyvekben le van írva. Ezen gondolatmenetre alapozva
az elmúlt 25 évben több ezer milliárd forintot öntöttek a hazai
neoliberális piacgazdaságba, ám az eredmény szinte nulla. Az említhető
haszon keveseké, akik meggazdagodtak ebből. Ezért tartunk itt és nem
előbbre.
A B-modell szerinti gazdaságszervezéssel rövid idő
alatt létrehozható a magyarországi segélyipar. Az azonban feltétel,
hogy a gazdaságszervezéshez értő szakemberek kellenek hozzá, és ehhez
kevés az, hogy valaki adott baráti körbe vagy a politika
vonzáskörébe tartozik, de rátermettség hiányában kevés 2 diploma és 3
nyelvvizsga is. A rátermettség alatt ez esetben a kreatív gondolkodás,
a magas szintű problémamegoldó képesség és a rendszerben való
gondolkodás képességének együtt lévősége értendő.
A segélyipar
megteremtése egy példa lehet arra, hogyan működik a B-modell szerinti
második növekedési faktor, vagyis arra, hogy ami nem jön létre az
önérdekű szerveződés körében, azt meg lehet csinálni, létre lehet hozni
kormányzati szándékkal és gazdaságszervezéssel, a lényeg, hogy az
alapfeltétel rendelkezésre álljon, legyen piac, kereslet.
Ami
fontos tényező, hogy amikor központi gazdaságszervezéssel jön létre egy
új gazdasági kapacitás, egy új szegmense a gazdaságnak, akkor a kormány
eldöntheti, hogy az új kapacitás telephelyei hol legyenek, hol jöjjenek
létre új munkahelyek és az önkormányzatoknak iparűzési adót fizető
vállalkozások. Mindez például a segélyipar megteremtéséhez forrást
biztosító pályázatok célkitűzéseiben rögzíthető.
A magyar
segélyipar létrehozásakor két irányt érdemes követni: a migránsoknak -
bárhol is legyenek, úton, adott országban vagy visszatelepítés közben -
kell lakhatási és élelmezési lehetőség.
A lakhatás
vonatkozásában az egyik megoldást jelenthetik a tartós, erős műanyagból
készült sátrak, lapra szerelten csomagolva. A másik megoldás a
lakókonténer lehet, ami készülhet műanyagból vagy fémlemezből és lapra
szerelten célszerű csomagolni, hogy minél több konténer férjen egy
szállítmányba. A konténerek készülhetnek kisebb és nagyobb változatban,
ami lényeges, hogy bírják a szállítást, az időjárás jelentette
igénybevételt, másrészt gyorsan és egyszerűen összeszerelhetők és
felállíthatók legyenek. Szükség van olyan konténertípusokra is,
amelyekhez a közmű, így víz és villany csatlakoztatása gyorsan és
praktikusan megoldható. Külön kategóriát képviselnek a közösségi célra
használható sátrak és konténerek, így például a tisztálkodásra,
fürdésre lehetőséget nyújtó, illemhelynek használható, egészségügyi
ellátásra vagy oktatási célra, ügyintézésre alkalmas konténerek, sátrak
és ezek berendezései.
A
lakhatás körében a másik szegmenst az alapvető bútorok, asztalok,
székek, ágyak, szekrények, polcok jelenthetik, főként műanyag
kivitelben és lehetőség szerint lapra szerelt csomagolásban.
Az
élelmezés körében a konzervek és tartós fóliázott készételek
előállításához szükséges kapacitások létrehozása mellett feladatot
jelent az alapanyag termeltetésének megszervezése is. A segélyipar ezen
szegmense összetettebb, ugyanakkor számos új munkahelyet hozhat létre
elmaradott térségekben, ahol szinte nincs vagy kevés az álláslehetőség.
Ismerve a migránsok étkezési szokásait, elsősorban új pulyka és
libafarmok biztosíthatják a nyersanyagot.
A
segélyipar valójában gazdaságosabban működhetne ha nagy cégek végeznék
a feladatokat, központi telephelyeken, csakhogy ez ellentmondana a
megjelölt célnak, annak, hogy a vidékfejlesztés keretében elmaradott
térségek településein jöjjenek létre kisebb üzemek a feldolgozásra és
csomagolásra, és ezáltal számos új munkahely segítse a vidék, az
elmaradott térségek felzárkózását.
Amikor Ausztriában
járunk
irigykedve nézzük, hogy ott milyen jól szervezett a vidék
gazdasága. A kis falvakban is leleményesen
megtalálták a
jövedelmet és munkahelyet biztosító lehetőségeket. Egy olyan jól
szervezett társadalmat látunk, amely a helyi és az országos politika
együttműködésével képes volt kiaknázni lehetőségeit.
Magyarországon
az elmúlt 25 évben az egymást váltó kormányok hangzatos ígéreteitől a
vidék fejlődése nem kapott lendületet, sőt, volt ahol rosszabb lett.
Nem vitatható, hogy volt szándék és volt pénz is, de hiányzott a
fejlesztéshez szükséges koncepció, nem voltak tervek, elképzelések
arra, hogy mit kellene csinálni, hogyan lehetne a hátrányos térségekbe
vállalkozásokat telepíteni.
A neoliberális piacgazdaság
gazdaságfilozófiáját érvényesítő kormányzatok valójában sok milliárdot
öntöttek az általuk elképzelt vidékfejlesztésbe, ami egyes esetekben
baráti pénzosztást jelentett, jobb esetben pedig új kapacitások
létrehozását illetve meglévők bővítését, úgy, hogy tudták erre nincs
kereslet, de ezzel nem igazán törődtek. Úgy gondolták, hogy a politika
ezzel megtette a magáét, a többi a vállalkozások dolga. Hiába ömlött a
pénz, nem volt piaci rés és nem voltak ötletek, minták arra, hogyan
lehetne értelmesen, eredményt hozóan elkölteni a pályázati pénzeket.
Hiányzott
az a felső szint, az a stratégiai tervezés, aki kitalálta és kidolgozta
volna, hogy egy adott térségben milyen fejlesztéseket lehet és érdemes
megvalósítani, erre milyen pályázati célokat kell kitűzni a források
elosztásánál, hogy viszonylag egyenletes legyen a térségek
fejlesztése, és a térség adottságaihoz igazodjon a létrejövő új
munkahelyek száma. Erre alkalmas szakemberek -
valószínűen
- nem is voltak a kormányzatok szakértői között, olyan pedig szinte
biztosan nem, aki ilyen folyamatot modellezni tudott volna. A külső
szakértőktől erre érkező ajánlatokat vagy elutasították vagy meg se
válaszolták. Közben eltelt 25 év, rengeteg pénz elfolyt, a vidék
fejlesztése pedig továbbra is megoldandó feladat maradt. Ami változás,
hogy 2010 óta közmunka elnevezéssel új foglalkoztatási lehetőség jelent
meg a vidék viszonylatában.
Az osztrák vidék fejlődése során a
jelenlegi állapot eléréséhez azért kellett néhány évtized.
Magyarországon erre már nincs ennyi idő, mert nincs türelem. Az elmúlt
25 év folyamatos kudarcai felőrölték a magyar emberek tűrőképességét.
Pár év alatt kellene és kell megvalósítani azt, amire az elmúlt 25
alatt nem került sor, noha az erre szánt pénzt elköltötték. Olyan
gazdaságfejlesztésre van szükség, amely az erre kidolgozott
forgatókönyv és fejlesztési tervek alapján 3-5 év alatt megvalósítja a
célként megjelölt léptékű vidékfejlesztést.
A B-modell szerinti vidékfejlesztés 3 pillérre épül.
Az
első pillér a gyógyvizek környékén külföldi vendégek fogadására és
ellátására létesítendő idősotthonok, melyek a képzettek és képzetlenek
számára is sok jól fizető munkahelyet biztosítanak. Az idősotthon
projekthez kapcsolódóan sokfajta szolgáltatás nyújtására alkalmas
vállalkozás jöhet létre, de a külföldi nyugdíjasok jelentős vásárlóerőt
képviselnek az értékesítés vonatkozásában is. A külföldieket ellátó
idősotthonok, de az üzleti, kereskedelmi és szolgáltató központok is
igen jelentős keresletet, új piaci lehetőséget jelentenek a
mezőgazdaság számára.
A B-modell szerinti vidékfejlesztés
második pillére az ajándéktárgy készítés lehet. A B-modell szerint a
cél, hogy vidéken, helyben jöjjenek létre olyan értékteremtő
kapacitások és ezzel együtt munkahelyek, amelyek biztos piaccal
rendelkeznek. Ezek olyan minták legyenek, melyek másolhatók. Olyan
erjedési pontok jöjjenek létre, melyek tova gyűrűző hatása újabb és
újabb kezdeményezések, értékteremtő vállalkozások létrejöttéhez vezet.
A vidékfejlesztés B-modell szerinti folyamata - a tervezéstől a működés
és értékesítés megszervezéséig tartó folyamat-
gazdaságszervezéssel valósítható meg. Ami a lényeg, hogy ezt
csak
egyszer kell megcsinálni, mert utána önjáró, önműködő lesz. Sőt,
öngerjesztővé válik a folyamat, ugyanis tovagyűrűző hatása révén új és
új jelentkezők kapcsolódnak be, a már működő vállalkozások pedig arra
törekednek, hogy új munkaerőt bevonva fejlesszenek, új
termékeket
találjanak ki. Az egyenletes területi elosztás az
önkormányzat
számára fontos iparűzési adó és a munkahelyek száma szempontjából is úgy
biztosítható, hogy a pályázati támogatás megjelölt térségben illetve
településen létrehozandó telephelyen működő vállalkozás számára vehető
igénybe.
Ezek a vállalkozások főként kézügyességet igénylő
termékek előállítására jönnek létre, melyek között első helyen az
ajándéktárgyak készítése szerepel, mert ennek van a legnagyobb piaca,
ebben tud sokféle variációt létrehozni a tervező iparművészek
kreativitása. Az ajándéktárgyra mindig van és lesz kereslet, mert
szinte minden turista vásárol, mert valamit vinni kell a rokonoknak,
hozzátartozóknak, ismerősöknek, másrészt az ajándéktárgy mutatja, hogy
merre jártunk. A világon több milliárd darab ajándéktárgyat
értékesítenek. Ez állandó és hatalmas keresletet jelent a főként
kézügyességet igénylő gyártással előállított termékek esetében.
Ajándéktárgyak kerámiából, fából, textilből, bőrből, üvegből, bármiből,
a lényeg, hogy tetszetős formája legyen, már az esztétikumával képes
legyen eladni önmagát, színében, motívumában legyen utalás arra a
helyre, ahol a turista jár. Egy tetszetős, népszerű ajándéktárgy vagy
figura akár 50 különböző helyre utaló színezéssel vagy motívummal is
készülhet, akár 10 millió darabos nagyságrendben. Az ajándéktárgy
mellett a másik termékkört a nyugdíjasok számára tervezett ötletes
eszközök, kellékek, használati tárgyak jelenthetik, melynek
tervezésében a főszerep a magyar nyugdíjas műszakiakra hárul. A
nyugdíjasok - főként a külföldi nyugdíjasok - már most is jelentős
vásárlóerőt képviselnek, a jövőben ez még inkább érvényesül. Az
ajándéktárgyak és a nyugdíjasok számára készítendő eszközök, használati
tárgyak, termékek tervezésére kiírt pályázatok az iparművészeken kívül
mások részére is motivációt jelentenek, egy erre létrehozott weboldal,
internetes portál pedig segíti az alkotói együttműködést, az ötlettel
és a megvalósításhoz szükséges feltételekkel rendelkezők egymásra
találását.
Ez a projekt nem jelent nagy bevételt a
költségvetésnek, de sok új munkahelyet, megélhetést biztosító
jövedelemforrást biztosíthat a legeldugottabb helyeken is, ahol nincs
más foglalkoztatási lehetőség. A projektet egyszer kell megszervezni és
összeszervezni, utána önműködő lesz, önjáróvá válik. Lesznek olyan
vállalkozások, amelyek gyorsan fejlődnek tovább, új munkahelyeket
teremtve, de annak jelentősége sem becsülhető le, hogy mintaként
szolgálnak a kezdeményezésre.
Valójában így az országban,
vidéken több ezer új vállalkozás jöhet létre. A vállalkozások
működtetését, a munkafolyamatokat az előkészítő képzés során sajátítják
el a pályázók, a kész termékek egy megszervezett értékesítési láncon
keresztül kerülnek értékesítésre. Az előkészítő képzés alatt
közmunkabért kapnak a jelentkezők. Az ilyen képzésben részt vevő és jó
eredményt elérő személyek nagyjából 1-5 millió forint értékű kész
vállalkozást kapnak, a szükséges géppel, eszközökkel, amely az alapját
jelenti a vállalkozásnak. A felkészítésre jelentkezők nagy számban
azokról a településekről érkeznek, ahol szinte szinte semmilyen
munkalehetőség nincs, így ők a sikeres vizsga után kapott
vállalkozásukkal munkahelyet és egyben követendő mintát visznek a
településre.
Visszatérve a gazdaságfilozófia oldaláról történő
megközelítéshez, feltehető a kérdés, ha gazdaságszervezés nélkül csupán
pályázati pénzeket adnak ajándéktárgy készítésére hány vállalkozás jönne
létre és hány gazdaságszervezéssel? A neoliberális illetve a
Magyarországon eddig alkalmazott gazdaságfilozófia alapján történő
pályáztatással jó ha egy vagy kettő ilyen vállalkozás létrejönne,
nemhogy több ezer. Annak az egy vállalkozónak kellene az ajándéktárgyak
tervezését elkészíteni, a munkafolyamatot megtervezni, az értékesítést
megszervezni. Nyilvánvaló, hogy erre nagyon kevesen lennének képesek,
arra viszont nagyon sokan, hogy egy megtervezett és megszervezett
folyamatba bekapcsolódva elsajátítsák a saját feladatukat, amikor pedig
már megfelelő a felkészültségük, akkor megkapják a szükséges
eszközöket, gépeket és önállóan tudják indítani a vállalkozást. A
B-modell szerinti gazdaságszervezéssel - ami a második növekedési
faktort jelenti - több ezer vállalkozás hozható így létre,
különböző területeken, viszonylag rövid idő alatt, mint ahogyan
megvalósíthatók megaprojektek is. A gazdaságszervezést egyszer kell
megcsinálni, mert utána bejáródik, kialakulnak a kapcsolódási pontok,
önjáróvá válik az így összeszervezett mechanizmus. Ez a példa világosan
mutatja, hogy mi a különbség a piacgazdaság és a B-modell szerinti
szervezett piacgazdaság, illetve a kapitalizmus és a B-modell szerinti
szervezett kapitalizmus között.
A B-modell szerinti
vidékfejlesztés harmadik pillére a segélyipar kellene, hogy legyen.
Ehhez forrás van bőven. A kormányzati szándéktól függ, hogy a
rendelkezésre álló hazai és uniós forrásokat arra használja, hogy a
víziója szerinti nemzeti tőkésosztály létrehozásához a tőkét pályázati
úton juttatandó támogatásként biztosítsa vagy juthat forrás a
lendületesebb gazdasági növekedést eredményező gazdasági célokra is.
ÚJ KORSZAK
Egyes
elemzők szerint a migránsválság az Európai Unió számára a véget, mások
szerint viszont egy új korszak kezdetét jelentheti. Annyi már biztos,
hogy az EU vezető gazdasági hatalma - a politikában is a meghatározó
erőt jelentő - Németország más stratégiát képvisel és más elképzelések
alapján cselekszik illetve kezeli a migránsválságot mint az Unió több
tagállama. Nehéz lenne megválaszolni, hogy kinek van igaza, mert két
alapvető igazság ütközik egymással. Az egyik a segítségnyújtás, a
szolidaritás elvének érvényesítésére alapozott igazság, a másik pedig
az, hogy minden népnek joga van eldönteni kivel akarja megosztani
tágabb értelemben vett otthonát, javait és lehetőségeit, joga van
eldönteni, hogy befogad-e idegeneket.
Az Európai Unióba érkező
migránsok egy más, az európaitól idegen kultúrát képviselnek, más a
viszonyulásuk az európai értékekhez, mások a szokásaik és más az
erkölcsi mércéjük. Csupán ebből kiindulva kevés az esély arra, hogy a
többség akár egy generáció alatt beilleszkedjen, ennek hiányában
viszont kialakul egy párhuzamos társadalom, amelynek szervezettsége már
megvan és a vallási, kulturális valamint egyéb közösségformáló tényezők
alapján meg is marad.
Ami
pedig az EU területén lévő migránsok helyzetét és jövőjét illeti, a
jelenlegi állapot és a befogadó országok állampolgárainak viszonyulása
alapján már körvonalazódik és modellezhető a szinte véglegesnek látszó
megoldás.
A munkaerőként alkalmazható és gyorsan beilleszkedő
migránsok feltehetően maradnak, kemény feltételekkel, így a
családegyesítés esetleges, másrészt távoli és homályos ígéretével és
azzal a kitétellel, hogy a legkisebb botlás, jogsértés vagy akár az
együttműködés hiánya, a beilleszkedéssel ellentétes viszonyulás az
azonnali távozást vonja maga után. A nagyobb rész viszont nem ebbe a
körbe fog tartozni, azt pedig egy közepes stratégiai elemző is képes
lenne megjósolni, hogy számukra kell egy biztonságos övezet, ami a
hazájuk vagy akár azzal szomszédos ország illetve közeli térség lehet,
ahova visszatelepíthetők. Ehhez pedig folyamatosan szükséges a lakhatás
és élelmezés illetve orvosi ellátás feltételeinek biztosítása, majd a
mielőbbi gyors újjáépítés. A migránsválságnak ez a szegmense az, ahol
Magyarországnak keresnivalója lenne, és ahol sürgős lenne bekapcsolódni
a folyamatba.
Magyarország és főként a magyar nép oldaláról nézve, nem az a baj, hogy kerítésünk van, nem az a baj, hogy ezen a téren határozott és önálló álláspontot képviselünk - bár tehetnénk ezt taktikusabban és árnyaltabban - , mert jogunk van eldönteni kivel akarjuk megosztani tágabb értelemben vett otthonunkat, jogunk van eldönteni, hogy befogadunk idegeneket vagy sem. Az igazi baj a magyarok oldaláról nézve az, hogy a magyar politika nem veszi észre, hogy mennyi és milyen hatalmas lehetőségeket hordoz ez a helyzet. Másrészt addig rendben van, hogy kiállunk amellett, hogy mi döntjük el kit akarunk befogadni és kit nem, azt viszont nem nekünk kellene megmondani, hogy ebben mások, például a németek hogyan döntsenek, mit tesznek rosszul és mit nem. Az azért nyilvánvaló ellentmondást mutat, hogy mi kikérjük magunknak, hogy mások beleszóljanak, hogyan döntünk például a migráns kérdésben, mi viszont bele akarunk szólni mások nemzeti döntéseibe, mi több azt minősítjük és vehemensen véleményezzük. De nem ettől lesz jobb vagy rosszabb az életünk, az viszont jelentősen befolyásolhatja a magyar emberek jövőjét, hogy képesek vagyunk észrevenni az előttünk lévő lehetőségeket és élni azokkal. A migránsválság a magyar gazdaság számára hatalmas lehetőséget jelenthet, szinte szűz piacot biztosíthat egy új iparág, a segélyipar létrehozására.
A
szerző mint jogtulajdonos hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom
magyarul és idegen nyelvre lefordítva megosztható legyen közösségi
oldalakon és weboldalakon a forrás és szerző megjelölésével.
Az
így megosztott tartalom mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.