MIT AKARNAK A MAGYAR EMBEREK?

A magyar emberek nem akarnak sokat, csupán normális életet. Nem kell külön definiálni mi értendő ez alatt, hiszen 25 éve ezt ígéri a politika. Keveseknek teljesült, a többségnek csak ígéret maradt. Ezért tartják a magyarok eldobható 25 évnek a rendszerváltás óta eltelt időt. Mit akarnak a magyar emberek? Azt akarják, ha annyit dolgoznak mint nyugaton, akkor annyi bért kapjanak érte és úgy élhessenek mint nyugaton. Ha nyugaton adómentes a megélhetéshez szükséges jövedelem, akkor itt is az legyen. A politika kapott 25 évet, hogy legalább nyomokban láttassa, hogy elindultunk az úton, ami a magyar emberek igénye és vágyai szerinti jövőbe vezet.

Az egyszerű dolgos magyart nem érdekli az ideológia, a keleti nyitás, a munka fétise, nem hatnak rá a fennkölt szólamok. Egyszerűen jólétben szeretne élni és azt akarja, hogy fizessék meg a munkáját, ne szedjék el tőle ami az övé 46-féle új adóval, hogy majd stadiont építenek neki. Ne zargassák, hagyják nyugodtan élni őt és családját.

A magyar emberek számára érthetetlen, hogy a kormányzati kommunikáció szerint a magyar gazdaság hónapról hónapra kimagasló sikereket ér el, de nekik mégse jut az eredményből. Milyen magaslatra kell elérni a magyar gazdaságnak, mekkora bevételnek kellene képződni ahhoz, hogy a nép is lásson belőle valamit, a magyar embereknek is jusson a többletből? A magyar emberek az igazat szeretnék hallani a gazdaságról, az ország helyzetéről és nem arra kíváncsiak, hogy statisztikai zsonglőrködéssel, félremagyarázással, tények másításával mennyit javultak a mutatók.

A magyar emberek szerint az nem lehet cél, hogy az éppen hatalmon lévők körébe tartozó vállalkozók kapják támogatásként a magyar embereknek szánt uniós pénzeket, azzal az indoklással, hogy majd így jön létre a nemzeti tőkésosztály. Ha az így pályázati úton juttatott uniós támogatásból nem lesz gazdasági növekedés - mint ahogyan nem lett érzékelhető növekedés 2007 óta a több ezer milliárd forint uniós támogatás elosztásából -, akkor a támogatottak mit adnak cserébe a közpénzért, mit kap az ország és a magyar társadalom azért, hogy ők közpénzből, uniós pénzből több 10 millió vagy több százmillió forinttal gyarapíthatták magánvagyonukat? Az sem hallgatható el, hogy míg egyik vállalkozó csupán a saját erejéből, saját tőkéjéből kénytelen boldogulni, addig a másik vállalkozó a politika által juttatott nagy összegű uniós támogatás révén juthat előbbre. Hol van itt a sokat emlegetett egyenlő elbánás és esélyegyenlőség?

Mit akarnak a magyar emberek? Azt, hogy aki rendesen dolgozik annak ne legyen gond a megélhetés, egy ruhadarab megvásárlása, vagy az, hogy hétvégén vendéglőbe mehessen a család és élvezhesse az élet apró örömeit. Egyszerű, teljesíthető vágyak, igények. Ahhoz, hogy ezt elérjük megvan a fedezet, sőt az erre valónál jóval nagyobb összegű uniós támogatás. Az osztrákok ennél kevesebb pénzből virágzó gazdaságot ás jólétet teremtettek. Mi magyarok miért nem? Miért nincs erre terv, koncepció? Ha pedig van terv a jólét alapját biztosító gazdasági fejlődésre, akkor miért nem arra megy az uniós támogatás? Miért olyanra költik az EU által adott pénzt, ami nem hoz gazdasági növekedést és nem biztosítja a jólét eléréséhez szükséges gazdasági fejlődést?

HOL TARTUNK?

A rendszerváltást követően a politikai erők között talán egy dologban volt egyetértés. Abban, hogy a fejlett nyugati világhoz akarunk tartozni, a mintát számunkra a fejlett nyugati országok jelentik. A 2010-ben hatalomba került politikai elit felrúgta ezt a konszenzust, új célok, új víziók lettek. A nyugathoz való tartozás hangsúlyozása helyett már a függetlenségért folytatott szabadságharc a téma és az új irány kelet lett. Róma helyett Bizánc. Nem úgy mint államalapító István idejében. A magyar politika nem tud kikeveredni a szabadságharcból és a Magyarország számára a Marshall-segélynél nagyobb mértékű uniós támogatást folyósító nyugat is az ellenséges oldalra került. Ebből az lett, hogy még ugyan beszélnek velünk ha muszáj, de már igazán nem tekintenek bennünket közéjük tartozónak.

Magyarország újból kompország lett. Magyarország újra sodródik, a biztosat feladva új kapaszkodót keres. A baj ezzel az, hogy a sodródás a nyomorzónába viheti az országot és akkor majd generációk küzdelme kell hozzá, hogy kikerüljünk a szegénysorról.

A jóléti társadalom építése helyett pedig az új cél a munkaalapú társadalom és munkaalapú gazdaság lett, főként ázsiai bérmunkával. Az új vízió szerint majd a szalag fölött görnyedő magyarok százezerei teremtik meg a szép új világot, mert nekünk nem kell a könnyen jött pénz, nem kell a szolgáltatásból, pénzügyi és tőzsdei manőverekből származó pénz, a globális világ lehetőségeit kihasználó ügyeskedéssel szerzett bevétel, mi a verítékkel megszerzett alacsony, de tisztes bérre szavazunk.

A gazdaság húzóágazata nem a termelés vagy szolgáltatás, hanem a kommunikáció, ami komoly sikerként tudja eladni azt ami valójában nincs. A hatalom kommunikációs gyára elszakítja az embereket a valóságtól.

A 2010-ben hatalomra került politikai elit mindent elvet, ami a fejlett világban cél és a fejlett gazdaság vagy a jóléti társadalom működésében fontos illetve meghatározó. A demokratikus értékrend, az egyenlő elbánás elve, az arányosság már csupán orbáni mértékben érvényesülhet Magyarországon. A keleti nyitás nem csupán irányváltást jelez, de annak tagadását is, ami a fejlett nyugathoz kötött bennünket. Új értékrend érvényesül, új társadalom- és gazdaságformáló nézetek, új elvek és víziók mentén alakulnak a működés új rendjét formáló szabályok.

Jövőkép 1

_____________________________________________________________________________

MAGYAR JÖVŐ

Amikor közös jövőnkről, a magyar jövőről gondolkodunk, legalább négy tényezőt szükséges figyelembe venni.

1./ Milyen viszonyok között szeretnénk élni, dolgozni és nevelni gyerekeinket? Milyen rendszert akarunk? Illiberális munkaalapú rendszert vagy az ismert nyugati jóléti rendszerekhez hasonlót?

2./ A második lényeges dolog a közeli vagy távoli jövőben megoldásra váró problémák halmaza, melyek egy része a kényszer, másik része a szükség kategóriába sorolható és nem hagyható figyelmen kívül a jövő tervezésekor.

3./ A harmadik tényező az alkalmazkodás kényszere a világ változásához. Mire kell készülni a jövőkutatók előrejelzései alapján? Milyen irányban változik a világ és a globális gazdaság? Ez hogyan befolyásolhatja a magyar gazdaság szerkezetét és milyen kihívásokat jelent a magyar társadalom számára?

4./ A negyedik tényező a létező és elérhető lehetőségek köre. Ami határt szabhat álmainknak, vágyainknak vagy éppen fordítva, új ajtókat nyithat a boldogulásra, az érvényesülésre, az önmegvalósításra.

A rendszer amiben élünk meghatározza lehetőségeinket.

Amikor egy kormány a gazdaságfilozófiája és az államszervezési elképzeléseinek megvalósítása érdekében jogi szabályozással és intézkedések sokaságával belevág egy új rendszer kialakításába, akkor azzal egyben kijelöli az ország új helyét a világgazdaságban, kijelöli a fejlődés új pályáját, ami meghatározza a lakosság életkörülményeinek, életszínvonalának jövőbeni alakulását, az egyén boldogulásának, önmegvalósításának lehetőségeit és határait is.

A szabadság és demokrácia jogi szabályozás kérdése, viszont az életszínvonalat, életminőséget a gazdaság teljesítménye és az elosztási politika befolyásolja.

A gazdaság értékteremtő képessége a politika által kialakított rendszertől függ. Merőben más a gazdaság fejlődési pályája és teljesítménye ha a termelést és megint más ha a szolgáltatást állítja a politika a rendszer középpontjába, erre fókuszálva fejlesztést, támogatást és a pályázati rendszert. Azt pedig tényként kell elfogadni, hogy a magyar gazdaság szónoklatokkal, nyilatkozatokkal, de még jogi szabályozással sem függetleníthető a világgazdaság folyamataitól.

A világ gazdaságában - leegyszerűsítve - van egy a termeléstől az értékesítésig tartó gazdasági folyamat és nem mindegy, hogy valaki a folyamat mely részéhez kapcsolódik. A legjobb a helyzet a folyamat végén, mert az értékesítés azt adja el, amit lent a folyamat alján előállítanak és mindig lesz olyan termék amire van vevő, van kereslet. A legrosszabb annak aki a folyamat alján van, övé a legkisebb haszon és az ő helyzete a legbizonytalanabb. Ezért jelent jobb pozíciót a kereskedelem és a kapcsolódó szolgáltatás mint a termelés, ami nem hagyható figyelmen kívül egy ország gazdaságának fejlesztésekor, a gazdasági struktúra kialakításakor. Az viszont a politikai vezetéstől függ, hogy országának gazdasága számára mit tart fontosnak. A gazdaság milyen pontokon és érintkezési felületeken kapcsolódik a világ gazdasághoz, mennyire előnyös és hasznos együttműködési formákat alakít ki.

A folyamat alján lévő termelő nem számíthat arra, hogy termékeire mindig lesz vevő, mert mások is kínálnak hasonló termékeket, másrészt versenyezni kell a konkurencia áraival és ez sok esetben árcsökkentést igényel. Számolni kell azzal is, hogy hirtelen új, jobb, többet tudó termék bukkan fel a piacon, ami miatt csökken a kereslet, az értékesítési lehetőség. A helyzetet bonyolítja, hogy az említett gazdasági folyamat egyes részeit nagy multi cégek uralják, akik elegendő tőkével rendelkeznek ahhoz, hogy fejlesszenek, megvegyenek innovációkat, ugyanakkor nem termelnek, hanem termeltetnek. Kiadják alvállalkozói körnek a termelést, a legyártott részegységekből történő összeszerelést. Az ilyen alvállalkozóknak jut a legkisebb haszon, az ő helyzetük a legelőnytelenebb, ők vannak a termelési hierarchia legalján. A hierarchia aljáról nagyon nehéz felkerülni. Magyarország a munkaalapú rendszert választva, azzal, hogy főként ilyen összeszerelő üzemekre, alvállalkozásokra építi iparát, gazdasági szempontból ennek a hierarchiának a legaljára került, ami alacsony béreket és bizonytalan kilátásokat jelent.

A munkaalapú gazdaságban szerények a kilátások, a rendszer nem is ígér jólétet, csak munkát. Az ebben a rendszerben lévő lehetőségek a többségnek életre szólóan takarékos, szerény életvitelt jelentenek, spórolást, lakást életre szóló hitellel, jobb esetben egy használt autót. Persze azért itt is van egy jelentősebb réteg, akik viszonylag jól élnek. Egy részük a tudása, tehetsége révén, mert szükség van a szakértelmükre és azt jól megfizetik, a másik rész pedig a kapcsolati tőkéje révén jut jól fizető álláshoz. Millióknak viszont garantált az életre szóló küzdelem a napi megélhetésért és a folytonos szűkölködés jelenti a biztosat.

De mi legyen azzal, aki nem elégedett ezzel a rendszerrel és a rendszer nyújtotta lehetőségekkel, aki jobban, magasabb életszínvonalon szeretne élni? Ők külföldön találhatják meg az itthon nem létező lehetőséget, ha olyan országban vállalnak munkát ahol jóléti rendszer működik, olyan az állam és a gazdaság szervezése, az adórendszer, hogy támogatja a vállalkozói kezdeményezést és az egyént a boldogulásban, ahol nem a kapcsolatrendszer számít, hanem működik az egyenlő elbánás és nagyjából hasonló esélyekkel indul mindenki és ahol jóval szélesebbre nyitották a lehetőségek ajtaját.

Egyre több olyan magyar van, aki nem fogadja el, hogy itthon a temérdek uniós támogatás elköltése sem hoz érzékelhető javulást az emberek életében, nincsenek elérhető lehetőségek a boldogulásra, ezért külföldön keresi meg az itthon nem elérhető lehetőséget. A nagyobb baj, hogy ott gyökeret verve nem is tervezik visszatérésüket.

Ami a megdöbbentő, hogy ezt igazából a hatalom se bánja, mert a külföldön dolgozó magyarok a GDP 3,1 %-ának megfelelő, 930 milliárd forint értékű pénzt utalnak haza, ami felpörgeti a fogyasztást és mindenfajta beruházás, állami támogatás nélkül 3,1 %-ot hozzátesz a magyar GDP-hez

Ahol most tartunk, ez az a helyzet amiről elmondható, hogy szinte minden bejött, de semmi nem sikerült. Szabadok vagyunk, szabadon dönthetünk sorsunkról, ömlik hozzánk a pénz, mégsem jutunk az egyről a kettőre. Az ország 7 régiója közül 4 régió az Európai Unió 20 legszegényebb régiója közé tartozik. Az elmúlt 4 év alatt a szegény román régiók helyzete 8 %-al javult, de a 4 szegény magyar régiónál nincs kimutatható pozitív változás. Valamikor a térségben élenjárók voltunk, most már csak Románia és Bulgária van mögöttünk, a balti és visegrádi országok leelőztek bennünket. A békés építés helyett állandó harc folyik. Harc és örök viszály a politikai elit csoportjai között. Szembenállás és ütközés a számunkra hatalmas összegű támogatást nyújtó politikai, gazdasági közösséggel.

Történik mindez akkor, amikor szinte minden összejött. Történelmünk során még nem voltunk olyan helyzetben, hogy az ország és a magyar emberek sorsát pozitívan befolyásoló tényezők ilyen kedvező együttállása létezett volna. Tagjai lettünk a világ legerősebb katonai szervezetének, majd beléphettünk az elitklubba, az Európai Unióba és ráadásként olyan összegű uniós támogatáshoz jutottunk, ami nagyobb mint az egykori Marshall-segély.

A több mint ezer éves történelmünkből metszetet adó fennmaradt írások szerint a sors szinte mindig ütötte, vágta a magyart, ezért a néha neki jutó jót is keserűséggel fogadta. Most viszont a sors különös kegye folytán a rendszerváltás óta eltelt 25 év alatt szinte minden teljesült amire vágytunk. Tagjai lettünk a világ legerősebb katonai szervezetének és olyan védelmi ernyő alatt vagyunk, ami hosszú távra garantálja országunk biztonságát. Felvételt nyertünk Európa elitklubjába, abba a politikai, gazdasági közösségbe, amit Európa legfejlettebb és leggazdagabb államai alapítottak. A valamikor nekünk szánt Marshall-segélynél nagyobb mértékű támogatást kapunk, hogy felzárkózzunk a fejlett államokhoz és nálunk is megteremthető legyen a nyugati életszínvonal, a nyugati jólét. Mint ahogyan például az osztrákok a nekik juttatott Marshall-segélyből virágzó gazdaságot és jólétet teremtettek.

És mi ismét ott tartunk mint régen, hogy keserűen fogadjuk a sok jót, a hozzánk ömlő tengernyi pénzt, és nem alaptalanul. Mert nem érezzük, hogy a magyar emberek sorsát pozitívan befolyásoló tényezők ilyen kedvező együttállása, a hatalmas összegű uniós támogatás jobb életet teremtene.

Az EU a magyar embereknek szánja a temérdek pénzt ami uniós támogatásként érkezik az országba, de az a politikusok kezébe kerül, ők döntenek az elosztásról. A politika meg a magyar emberek nyakába sóz egy olyan rendszert, amely célként is elveti a jólétet és az uniós pénzek elosztásakor pedig a nemzeti tőkésosztály megteremtése a prioritás és nem az általános jóléthez szükséges nagyléptékű gazdaságfejlesztés megvalósítása.

Van egy csodálatos országunk, mi meg magyarok olyanok vagyunk amilyenek. Az elmúlt 25 évben szinte minden bejött amit akartunk és szinte semmi nem sikerült, ami jobbá tehette volna a magyar emberek többségének életét. Tagjai vagyunk a világ legerősebb katonai szövetségének, tagjai lettünk az Európai Uniónak, temérdek pénz kapunk az ország felzárkóztatására, a magyar emberek életszínvonalának javítására.

Most már csak nyugodt, biztonságos megélhetés kellene, olyan kiszámítható biztonságos élet, aminek nem része a nyomor és a nélkülözés. Hiába a tengernyi pénz, a szinte elkölthetetlen mértékű támogatás, mi inkább vergődünk mint szárnyalunk, és több millió magyar ember a biztos megélhetés helyett inkább túlélési gyakorlatnak gondolja az életét. Pedig most minden adott hozzá, hogy teljesüljön a magyar himnuszból a " Hozz rá víg esztendőt " óhajunk.

Mi kellene hozzá, hogy Magyarország magára találjon és kibontsa adottságaiból és polgárai képességeiből eredeztethető mindazon értékeit ami által megteremthető a magyar emberek vágyai szerinti magyar jövő?

Egy olyan rendszer, amiben nem csupán a munka a cél, hanem a jólét eléréséhez szükséges értékteremtő képességet biztosító gazdasági fejlődés, olyan gazdasági teljesítmény létrehozása, ami lehetőséget biztosít a bérek, a nyugdíjak emelésére, az életszínvonal, az életminőség javítására.

A rendszerváltás óta eltelt 25 év alatt a választók akaratából a hatalomban egymást váltó magyar politikai elit nem volt képes létrehozni ezt a rendszert.

Magyarország, a magyar nép számára a jelenlegi helyzet, a számunkra fontos tényezők kedvező együttállása egyszeri, 2020-ig tartó és valószínűen soha vissza nem térő lehetőséget jelent. Ne szalasszuk el a lehetőséget! Ez már nem csupán a magyar politikusok, a magyar politikai elit felelőssége, hanem minden most élő magyar felelőssége.

Történelmünk során, talán most először minden összejöhetne amit szeretnénk, mert minden feltétel adott hozzá. Tőlünk, most élő magyaroktól függ, hogy lesz-e a vágyaink szerinti magyar jövő.

A szerző mint jogtulajdonos hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom magyarul és idegen nyelvre lefordítva megosztható legyen közösségi oldalakon és weboldalakon a forrás és szerző megjelölésével. Az így megosztott tartalom mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.