B-modell
Baranyai József
B-modell
Amíg Magyarország ott tart, hogy ároktisztítással, gereblyézéssel,
közmunkával próbál munkát, foglalkoztatottságot teremteni, addig a
fejlett nyugati országok tech-generációja már a negyedik ipari
forradalom tevékeny részese. A világban őrült tempóban száguld a
technikai fejlődés, mi meg összeszerelő üzemek létesítéséért
kilincselünk. Az okos telefon már a mindennapjaink része, de nemsokára
jön az okos mosógép, okos autó és szinte minden okos lesz a
háztartásban és körülöttünk is. Az ember feladatát átveszik a gépek,
nekik nem kell bért fizetni és 24 órában dolgoznak. Nem mennek
szabadságra, nem lesznek betegek, mindig képesek egyenletes
teljesítményre.
Magyarországon
a negyedik ipari forradalom a fiatalok dolga lenne, de a negyedik ipari
forradalom megvalósítására képes generáció itthon már csak
nyomokban érhető el, mert jelentős részük külföldre, nyugatra ment
dolgozni. Ők már a fejlett nyugaton ügyködnek a negyedik ipari
forradalom megvalósításán, ami az igazi baj, hogy többségük nem is
tervezi hazatérését. A miért elemzése egy külön történetet képez, de
néhány ismert ok azért felvethető. A politika szerint jók a fiatalok
kilátásai Magyarországon, ugyanakkor számos fiatal kilátástalanságról
beszél. Az egyedülálló fiatalok közül is számosan küzdenek megélhetési
gonddal, ami viszont elkeserítő, hogy a gyermeket nevelő fiatalok
körében ez az arány jóval magasabb. A hátralékos fizetéseket kezelő
kimutatása, statisztikája szerint a gyereket nevelő magyar fiatalok 70
%-a késedelmesen fizeti be számláit. Nehezen elképzelhető, hogy a
feledékenység lenne a fő ok, sokkal inkább az, hogy a gyerek nevelése
rengeteg pénzt felemészt és inkább a számla befizetését halasztják,
minthogy a gyerektől vonjanak meg valami szükségeset. Nyugaton annyi a
bér, hogy jól meg lehet élni belőle, ha Magyarországon viszont annak
csak az ötödét lehet keresni, akkor abból nemhogy jó, de szűkös
megélhetést is nehéz biztosítani. Magyarország a rendszerváltás óta
egyedül az árak tekintetében érte utol a nyugatot, a bérek
viszonylatában jelentős a lemaradás.
Magyarországon a még itthon
lévő fiatalok dolga lenne a negyedik ipari forradalom megvalósítása, de
ehhez számos feltételt kellene biztosítani, amire lenne is pénz bőven.
Elképesztő mértékű uniós támogatás vár kiosztásra, viszont elképzelés,
koncepció, terv nincs arra, hogy ez hogyan legyen összeszervezhető,
összekapcsolható a negyedik ipari forradalommal. Magyarországon szinte
alig van dinamikus fejlődést produkáló netes cég. Nincs jelentősebb
internetes közösségi oldal. Velünk ellentétben a negyedik ipari
forradalomba tevékenyen bekapcsolódó országokban ilyen vállalkozások
tömege önti a piacra produkcióit. Nyugaton az új ötletekre
létezik a közösségi finanszírozás bejáratott módszere, nálunk ez csupán
hírekből ismert. Ugyanakkor kormányzati kezelésben hatalmas tömegű
forrás létezik, olyan mértékű uniós támogatás, aminek elköltésére alig
látnak esélyt.
Magyarországon nagy összegű támogatást kapnak
tanösvények, melyen naponta, de inkább hetente pár látogató megy végig.
Nagy összegű támogatást kapnak jóformán vendég nélküli, gyér forgalmat
bonyolító panziók bővítésre, fejlesztésre. Elképesztő célokra adnak 10
és 100 milliókat, esetenként milliárdokat, melyekből a múltban - mint
az az ország helyzetén látszik - nem lett gazdasági növekedés,
nem
lett felzárkózás és főként nem segítette a magyar emberek
életszínvonalának javítását. Mellesleg megjegyezhető, hogy az EU a
hatalmas összegű uniós támogatást a magyar embereknek adja, azzal a
szándékkal, hogy így segítse a felzárkózást a fejlett nyugathoz és a
nyugati életszínvonalhoz.
Pedig a Magyarországon most létező
fejlesztési forrásokkal már két év alatt szárnyaló fejlődést lehetne
produkálni a negyedik ipari forradalom vonatkozásában, kiemelkedő
eredményekkel, ha létezne ehhez a lehetőségeket bemutató információs
stratégia, a fejlesztési irányokat kijelölő koncepciók és ezen
koncepciókra épülő pályázati célok és a megvalósuláshoz szükséges
pályázati rendszer. Először is szükség lenne egy olyan információs
háttérre, olyan információs rendszerre, ami képes elindítani ezt a
folyamatot. Ha kormányzati kommunikációra van annyi pénz, akkor erre is
kellene, hogy legyen. A kommunikáció többnyire győzelemről tudósít
bennünket, csakhogy a negyedik ipari forradalom vonatkozásában először
a részvételhez hozzásegítő kommunikációra lenne szükség.
Amíg
érkezik az uniós támogatás, a forrás a fejlesztésre, felzárkózásra,
addig kellene beállni a negyedik ipari forradalom fő- vagy
melléksodrába, mert különben elszáguld a fejlődés mellettünk és ezen a
téren is behozhatatlan hátrányba kerülünk.
A magyarországi
foglalkoztatottság jövőbeni alakulását meghatározóan befolyásolja a
magyar gazdaság fejlődése és a magyar gazdaság szerkezetében
bekövetkező változás. A magyar gazdaság távlati céljait meghatározó, a
magyar gazdaság jövőbeni szerkezetével és fejlődésével kapcsolatos
döntéseket hozó politikai vezetés nem hagyhatja figyelmen kívül azt,
hogy a jövőkutatók szerint milyen módon és milyen irányban változik a
globális gazdaság, milyen hatást gyakorol a gazdasági fejlődésre a
negyedik ipari forradalom.
Magyarország 2010 óta munkaalapú
rendszert épít. A gazdaságfejlesztés terén az ipar bővítése, az ipari
termelés felfuttatása a cél. Az ország vezetésének nem titkolt célja
annak elérése, hogy Magyarország legyen a térség termelési központja. A
kérdés az, hogy ez mennyire van összhangban a globális gazdaság
fejlődését meghatározó tendenciákkal, mert az nem remélhető, hogy a
globális gazdaság fog igazodni a magyar gazdaságfejlesztési víziókhoz.
Annak pedig nincs értelme, hogy Magyarország létrehoz egy olyan
gazdaságszerkezetet, ami tíz vagy húsz év múlva zárvány, idegen test
lesz a gyorsan fejlődő világban és kevés kapcsolódási pontja lesz az
akkor létező valósághoz.
A munkaalapú gazdaságban a negyedik ipari forradalom hozta változások miatt legfeljebb annyi perspektíva marad, hogy még jó ideig kell aki elvégezze a rosszul fizető nehéz munkát, ahonnan a robotok viszonylag lassabban szorítják ki az élőerőt. De vajon erről álmodott, erre gondolt a magyar nép a rendszerváltáskor, amikor a szép jövő szóba került?
A negyedik ipari forradalom elindításának feladata a mostani fiataloké lenne, folytatása pedig azoké, akik most még iskolába járnak. Ehhez megfelelő oktatás kellene. A heti öt óra testnevelés és plusz énektanítás valószínűen kevés lesz ehhez. Ugyan hallani róla, hogy programozást is akarnak oktatni majd az iskolákban, csakhogy a több százezer iskolásból talán 50 olyan lesz, akinek a programozás lesz a munkája, viszont a több százezer iskolás felnőttként az interneten elérhető hatalmas tömegű információból kell, hogy gazdálkodjon, kikeresse a számára vagy munkájához szükségest és az internetet használja majd magán és üzleti célú kapcsolatteremtésre, kapcsolatépítésre.
Ma már a számítógép csupán egy eszköz és a világháló, az ott lévő tartalom, az internet nyújtotta lehetőségek sokfélesége az ami a nagyobb szegmenst jelenti, így az oktatásnak is ehhez kellene igazodni és nem csupán a programozásra szorítkozni. Ugyancsak hallani a digitalizálás kifejezést, ami sem az elnevezés, sem a mögöttes tartalom és jelentés vonatkozásában nem fedi le azt a tudásanyagot, amire a mai iskolásoknak szükségük lenne ahhoz, hogy a negyedik ipari forradalom folytatói legyenek. Némely vonatkozásban úgy látszik mintha Magyarország a valóságtól elzárt sziget lenne, ahol a logikus gondolkodás nem elvárás és nem előny és a választott út nem a jövőbe vezet.
A
jövőkutatók szerint hatalmas változások várhatók a közeli jövőben a
foglalkoztatás terén és erre már most érdemes, sőt, szükséges
felkészülni. 15-20 éven belül az Európai Unió országaiban a mostani
munkahelyek 50 %-a megszűnhet az automatizálás miatt. Az emberek helyét
gépsorok, robotok és szoftverek veszik át. Azokban az országokban ahol
nem készülnek fel erre hatalmas munkanélküliséggel kell számolni. Az EU
tagállamainak jövőbeni foglalkoztatási viszonyait vizsgáló jövőkutatók
szerint a magyar gazdaságban lehet, hogy több mint 50 %-os
lesz
az élőerő leépítése. A tulajdonosoknak elemi érdekük, hogy az élőerőt
okos gépekre, robotokra cseréljék. A robotok működtetése
tizedannyiba se kerül mint az élőerő munkabére. A robotok, gépek napi
24 órán keresztül dolgoznak, nem mennek szabadságra, nincs
hangulatingadozás vagy személyes probléma miatti teljesítménycsökkenés.
Az is szempont, hogy a robotok, gépek, szoftverek nem tömörülnek
szakszervezetekbe, nincs követelésük, lecserélésük esetén nem jár nekik
végkielégítés.
Irodai munkahelyek sokasága is megszűnik. Az
emberek helyére lépő mesterséges intelligencia, a számítógép sokkal
kevesebbet hibázik mint egy irodai alkalmazott, másrészt hatalmas adat-
és információhalmazzal is könnyen megbirkózik. Az okos gépekhez
szükséges kezelők és üzemeltetők létszáma is a töredékére csökkenhet. A
jövőben a fő foglalkoztató ágazat a szolgáltatás lesz.
Jövőkutatók
szerint, amit most elképzelni is nehezen tudunk, majd ott is robotok
helyettesítik az embert, így még a szolgáltató ágazatban is sok helyütt
kiszorítják az élőerőt. Olcsón működtetett kórházakban, idősotthonokban
robotok takarítanak, robotok osztják az ételt, de a sofőrök nagy
részének is megszűnik az állása, ha elterjednek az önmagukat vezető
taxik és teherautók. Az üzleti, tudományos, mérnöki, oktatási,
művészeti, egészségügyi területen és a menedzsment szintjén már sokkal
kisebb az esély arra, hogy a robotok vagy szoftverek kiszorítsák az
embert.
A jövő változásai között igen fontos tényező, hogy
gyorsan nő a nyugdíjasok száma és nő az átlag életkor is. Ez nem csupán
annyit jelent, hogy az államnak egyre több nyugdíjat kell fizetni,
hanem azt is, hogy gyorsan bővül egy olyan fogyasztói célcsoport,
amelynek száma a kutatások szerint 2020-ra a világon már eléri a
kétmilliárdot és egyben 15 ezer milliárd dollár vásárlóerőt jelent.
Egyes közgazdászok szerint a még távolabbi jövőben ők lesznek azok,
akik majd a legtöbbet költenek, ezért a gazdaságfejlesztés terén ez
lényeges tényezőt jelent. A termékgyártásban és szolgáltatásban is
ágazatok épülnek rá a nyugdíjasokra. Már most vannak a nyugdíjasokra
szakosodott utazási irodák, ugyanis a nyugdíjasok egész évben ráérnek,
de a szépségipar is rohamosan fejleszti az időseknek ajánlott
termékeit. Az EU fejlett államaiban például - a kutatások szerint - a
65 éven felüli nők már több mint kétszer annyit költenek bőrápolási
termékekre mint a harminc év alattiak.
A nyugdíjasok vevők
lehetnek sok olyan termékre is, ami a hétköznapi életet könnyítheti,
segíthet a házimunkában, konyhában, a pihenésben vagy csupán kedves
dolog, örömet szerez. E körben inkább egyszerű, ötletes eszközökre kell
gondolni, mint bonyolult technikai megoldásokra. A magyar nyugdíjasok
oldaláról nézve ez a trend nem annyira a költés mint a jövedelemszerzés
tekintetében lehet fontos. A magyar nyugdíjas műszakiak számára ez
olyan területet jelent, ahol számos piacképes innováció születhet,
amire nem csupán Magyarországon, de Európában vagy még távolabb is sok
vevő található. Kik tudhatnák jobban, hogy mire lenne igényük a
nyugdíjasoknak mint a kreatív, ötletekkel teli nyugdíjasok, a nyugdíjas
műszakiak, akik képesek is megalkotni amit kitaláltak?
Eladni
azt lehet, amire kereslet van és a nyugdíjasok igényeit kielégítő
eszközökre egyre nagyobb kereslet lesz, amit a magyar
gazdaságfejlesztés vonatkozásában is célszerű figyelembe venni.
Természetesen önmagától ez sem fog megvalósulni. Ehhez
gazdaságszervezés kellene, előtte pedig stratégiai tervezés és
széleskörűen alkalmazható minták létrehozása. Forrás lenne rá bőven,
hiszen akkora tömegű uniós támogatás ömlik Magyarországra, hogy annak
elosztása, felhasználása jelenti a gondot.
Már eddig is
rengeteg pénzt kiosztottak pályázati úton gazdasági növekedésre,
munkahelyteremtésre, de érzékelhető előrelépés nem lett. Magyarország
nagyobb mértékű támogatáshoz jut mint az egykori Marshall-segély volt,
amiből például a szomszédos Ausztria virágzó gazdaságot és jólétet
teremtett. Forrás tehát van bőven, de terv is kellene, olyan koncepció
vagy gazdasági modell, ami például az uniós támogatás eredményes
felhasználására nyújt lehetőséget. Ha nincs terv, nincs mit
megvalósítani. A hatalmas összegű uniós támogatás egyszeri lehetőség,
egyszeri esély arra, hogy belőle megteremtsük a jóléthez szükséges
gazdasági teljesítményt. Az uniós támogatás eredményes felhasználásától
függ Magyarország és a magyarok jövője. Ehhez szükség lenne minden
tudásra, ötletre, elképzelésre, azokra is, melyek kívülről, a bizalom
körén kívül lévőktől érkeznek a kormány asztalára.
Az elmúlt
25 évben, de főként az uniós támogatás elosztásának beindulása óta
érkeztek a hivatalban lévő kormányok asztalára kívülről, a bizalom
körén kívül lévőktől olyan koncepciók, tervek, melyek rendszer szinten
megtervezett gazdasági fejlődésre jelentettek megoldást, létező
kereslettel, de ezzel nem foglalkozott a politika. Az állam adott 40
milliót 40 cm-es kilátó építésére, 120 milliót városi díszkapu
létesítésére, több száz milliót kutyakozmetikára, több 10 milliárdot
tanulmányokra, sok-sok milliárdot stadionokra, sok tíz milliárdot
propagandára, de az igen jelentős gazdasági növekedést ígérő
koncepciók, tervek kis mintán történő kipróbálására egyetlen forintot
se.
Forrás tehát van bőven, de terv is kellene, olyan
koncepció vagy gazdasági modell, ami az uniós támogatás eredményes
felhasználására nyújt lehetőséget. Az önérdekű szerveződésen alapuló
piacgazdaság nem úgy működik, hogy mindenki ötletgyáros és kitalálja,
hogy mit kellene csinálni, hanem valaki előáll egy jó ötlettel és ha
beválik, akkor sokan másolják. Ez jelenti a fejlődés terítését, ami úgy
lenne felgyorsítható, ha a bizalom körén belül és azon kívül lévőktől
érkező, a kormányok asztalára kerülő koncepciók, javaslatok egyaránt
támogatást kapnának és főként forrást, hogy megvalósíthatók legyenek a
fejlődés terítéséhez szükséges minták. A B-modell szerinti
gazdaságfejlesztés egyik fő iránya, hogy gazdaságszervezéssel olyan
mintákat kell létrehozni, amik másolhatók és sok új vállalkozás
létrehozására nyújtanak lehetőséget.
Ez is kellene ahhoz, hogy ne itt tartsunk, hanem sokkal előbbre.
A
szerző mint jogtulajdonos hozzájárul, hogy az oldalon lévő tartalom
magyarul és idegen nyelvre lefordítva megosztható legyen közösségi
oldalakon és weboldalakon a forrás és szerző megjelölésével.
Az
így megosztott tartalom mellett elhelyezhető reklám, hirdetés.